1987. november 14.
Jézus, boldog vagy, amikor ezen az úton közeledem Hozzád, amit Te adtál nekem?
Boldog vagyok, miért ne lennék boldog?
Hozzám jössz Vassulám, és mégsem mondod el, mi van a szívedben. Érzem szívedet Vassula, szomorúság és fájdalom nyomja. Meg akarod tudni, hogy miért? Megmondom neked, azért, mert a Szeretet szenved, és te is szenvedsz, amikor Én szenvedek. Megadtam neked azt a kegyelmet, hogy Velem egy időben érezz át mindent. Te vagy az Én tükörképem. Te is érzed, amit Én – Magamat éreztetem veled. A lelkek újból keresztülszúrnak Engem.
(Fájdalmam ekkor tetőfokára hágott. Vissza kellett volna tartanom könnyeimet, de nem tudtam.)
Leányom, azt gondolod, hogy az Én szemem száraz?1 Épp úgy megtelik könnyel, mint a tied. Szenvedek! Az Én szemem is könnyes.
Ó Vassula! Virágom, mennyire megértesz most Engem! Leányom, együtt ontjuk könnyünket, együtt szenvedünk, együtt viseljük Keresztemet.2 Oly sok lélek sebzi meg Szívemet és okoz keserűséget Nekem. Ó Vassula, a te könnyeid az Én könnyeim. Vedd, és viseld Keresztemet, vedd szögeimet is! Megpihentetnél Engem?
Igen Jézus.
(Lelkem még sohasem érzett ekkora szomorúságot és fájdalmat, mint most.)
Vassula, ó Vassula, mennyire sajnálom, hogy ezt mondom neked, mégis meg kell mondanom az igazságot, – viseld Töviskoronámat és meg fogsz érteni Engem.
Azt hiszem, értem Uram. Ki fognak gúnyolni, megtagadnak?
A lelkek nem akarnak meghallani Engem – bűnben akarnak élni. Visszautasításukkal bizonyítják, hogy nem hisznek Irgalmas Üzenetemben. Ezt bizonyítják vonakodásukkal és a bűnvallomástól való félelmükkel.3 Vedd, és viseld Koronámat!
(Fejemre tette.)
Meg fogsz dicsőíteni. Figyelj Rám, el fog jönni, valójában már itt is van az idő, amikor utasítást adok neked, hogy bőséggel hintsétek el magjaimat. A Szeretet tanít meg arra, hogy teljesítsd szándékomat. Arass győzelmet, Vassula!
Leányom, szerezz örömet Nekem, és nézz Rám úgy, mint most. Megengedtem, hogy érezd Vérző Szívemet, Vércseppjeimet hullattam szívedre. Megosztom veled Kelyhemet. Fejedet Koronámmal díszítettem. Rád tettem Keresztemet. Neked adom Szögeimet, ajánlhat-e ennél többet a Vőlegény? Legdrágább Kincsem az, amit neked adtam. Kedvesem, most, hogy megértesz Engem, kész vagy-e Vérző Testem mélyére hatolni?
Igen, Uram, vigyél oda!
Leányom folytassuk tehát, kapaszkodj Belém, áldj Engem!
(Áldottam Jézust.)
Jöjj, Én is megáldalak, süsd le szemedet.
(Jézus megáldott.)
Nevezz Abbának – most tudod, mit jelent.
Abba?
Igen, mennyire szeretlek! Azért is teremtettelek, hogy legyen valakim, akivel megoszthatom szenvedésemet. Meg fogsz Engem ismerni, Vassula, meg fogod tudni, ki a te Atyád. Virágom, drága leányom, add hírül, hogy mennyire szeretem teremtésemet!4
Vassula, tudod-e miért adom neked ezt a rendkívül nagy kegyelmet, hogy bármikor hívhatsz, amikor akarsz?
Már elmondtad nekem Uram.
Van még egy oka.
Kérlek ne írd le, hallottalak.
Igen, hallottál Engem.
De Uram, ez Tőled való, nem éntőlem.
Virágom, emlékezz, megadtam neked a választás teljes szabadságát.
Igen, Szeretett Jézusom, de az értelem kegyelmét is megadtad, ami képessé tesz a megértésre és a választásra. Te tanítottad ezt nekem.
Igen.5 Szeretlek. Jöjj! Mi ketten?
Igen Uram.
(Hirtelen úgy éreztem, hogy szükségem van Istenre, Szűz Máriára és minden Szentre. Nagy hatalommal jelent meg a Szűzanya.)
Az órák elszállnak. Jézus vezet téged. Ne félj szeretett leányom, fogadd Békémet! Jézus veled van, Jézus a te Vezetőd. Szeresd Őt úgy, ahogy most, Vassulám, ezzel erősen engesztelsz. Légy balzsama Jézusnak, szerezz Neki örömet! Én, a te Szent Édesanyád segíteni foglak. Ne félj, hanem haladj előre, a helyes Úton vagy. Szeretlek.
Szeretlek Szűzanyám! Bár sietnem kellene, nem tudok haladni addig, míg Isten meg nem nyitja előttem az Utat. Akkor majd haladhatok az Ő kezét fogva. Bízom Benne. Számítok Rá. Kérlek Drága Édesanyám, támogass, bátoríts és segíts nekem!
Megkapod Tőlem a támogatást, és segíteni fogok neked.
Köszönöm, áldott légy!
