1987. szeptember 15.
Jézus, nem bírom ki, hogy állandóan sebet ütnek Rajtad. Siess és távolítsd el a töviseket!
Ó leányom, megmutatom neked egyiket a másik után. Megmondom neked, hol találhatók, és az Én Erőmmel egymás után kihúzod őket. E tövisek helyére, amelyek megsebesítettek, csupán virágokat ajánlj fel Nekem gyönyörűségem kertjéből. Mivel Fényemben növekedtek, a földön árasztják szét édes illatukat, így szépítik kertemet. A lándzsa hegye még mindig Szívem benső zugában van. Vassula, ezt is ki kell venni. Hatalmammal fogom kivenni. Most nem fogom őket megkímélni!
Egyesítsd bárányaimat és mondd meg nekik, hogy „Én, az Úr, megáldom őket.”
