1987. június 30.

(Dakka)

(Siettem, mert Jézus sürgetett, hogy írjunk.)

Én hívtalak!

(Úgy éreztem, és úgy láttam, hogy Jézus boldog.)

Igen, az vagyok, boldog vagyok! Jöjj, dolgozzunk, elismétlem kívánságaimat. Vassula, ne félj megmutatni Műveimet!

Uram, visszaemlékezem jó barátunkra, Mártára, aki olyan tettre kész. Most én is olyan türelmetlen vagyok, mint ő. Szeretném siettetni a dolgokat, holnap, ma, most, minden kívánságodat TELJESÍTENI MOST, ha lehetséges. Kihúzni a töviseket, és eldobni, a lándzsát kihúzni Szívedből, és teljesíteni minden kívánságodat!

Vassula, ne siess!

(Éreztem, hogy Kezével megsimogatja fejemet.)

Hallgasd meg újra kívánságaimat, szeretném őket Útjaimra emlékeztetni. Azt akarom, hogy hagyjanak fel azzal, hogy mérgezett nyilakkal lövöldöznek egymásra. Vassula, politikus voltam Én?

(Jézus meglepett ezzel a kérdéssel. Egészen más Hangon beszélt.)

Azt még én is tudom, hogy nem voltál politikus.

Pontosan, Vassula, Én nem voltam politikus! Mit mondasz, ki voltam Én?

Arra gondolsz, amíg testben voltál itt, Uram?

Igen.

Isten Szeretett Fia.

Igen, látod, még te is tudod, hogy nem voltam politikus. Vassula, lássuk csak!

(Jézus a megszokott testtartásban gondolkodik, egyik karja keresztben a derekán, a másik karját könyökével erre támasztva, mutatóujjával érinti arcát.)

Lelki vezetésem során érezted valaha is részemről a legkisebb gonoszságot?

Nem, Uram, soha.

Rendben van.

Mi ez, Uram?

Hogy érezted magad Vassula?

(Jézus nem vette figyelembe előző kérdésemet.)

Azt éreztem, hogy kényeztetsz, rendkívüli módon szeretsz, ringatsz és megbocsátasz.

Folytasd!

Azt éreztem, hogy szeretetedtől megmámorosodtam, békésen, csodálatosan éreztem magam. Sohasem éreztem magam boldogabbnak, mint amikor Veled voltam, és szereteteddel újra megmutattad nekem az utat. SZERETETRE, szentségre és alázatra tanítottál.

Igen, látod Vassula, a politikai felforgatásnak nyoma sincs itt, semmi nyoma.

(Jézus kezével olyan mozdulatot tett, amelylyel hangsúlyozta a „semmit.”)

Az őrületig szeretlek, és most megtudtad Jézus.

Kedves, Szívem beborít Szeretetlángjával. Engedd, hogy Szívemben őrizzelek.

(A látomásra gondoltam.)

Az öt sugár öt Sebemből ered.

És egyikük végén a gyertya?

Azt akarom, hogy vezessék be a fényt.

Keresztutad állomásain?

Igen.

Ezt követően Téged láttalak.

Igen, töviskoronámat viseltem, emlékszel?

Igen, emlékszem, de mi volt az utolsó látomás?

Az Én felkenésem.

És miért löktek a földre engem?

Mert földre kellett volna borulnod.

És a Kehely, Uram?

Ez arra utalt, hogy tisztuljatok meg, és tiszteljétek Oltáriszentségemet.

Köszönöm, Uram.

Vassula, a lándzsa mélyen behatolt Testembe, és hegye szüntelenül átszúrja Szívemet. Azt akarom, hogy húzzátok ki a lándzsát. Dicsőítsd Testemet azáltal, hogy Békét, Egységet és Szeretetet teremtesz.

Édes Istenem, ez számomra túl homályos, nem értem szavaid jelentését.

Távolítsd el a töviseket, amelyek Fejembe hatoltak! Vassula, megteszed Értem? Mindig előtted leszek. Gyógyítsd meg Testemet, nyugtasd meg! Felszakadt mind az öt Sebem, érted? Szeress, ékesíts, tégy szebbé Engem, emlékeztesd őket az első keresztényekre, akik saját életüknél is jobban szerettek Engem.

Uram, annál többet nem tudok tenni, mint hogy lemásolom és szétosztom üzenetedet.

Ennél sokkal többet tudsz tenni, sohase feledd, hogy ki az, aki téged vezet.

Igen Uram, tőled függök.