1987. június 15.
(Tegnap Hong-Kongba repültem szabadságunk idejére. Bangkokban várakozva történt valami. A tranzit váróban leültem egy széksor legszélső székére olvasni. Egyszer csak, engem teljesen figyelmen kívül hagyva, egy arab ember hirtelen szőnyeget göngyölített lábam elé, és két másik emberrel a háta mögött, földre borult Istent imádva. Elég erős hangjukkal sok ember figyelmét vonták magukra. Mivel senki sem ült körülöttem, kínosan éreztem magam. Úgy éreztem, hogy zavarok, mert velük szemben voltam. Nem mozdultam. Hangjuk egyre erősebbé vált, és valaki mögülem fényképet készített az egész kellemetlen eseményről.
Gazdagságuk evilági gazdagság, semmijük sincs az Én Országomban.
(Isten átvette tőlem a tollat, hogy Ő maga írja le ezt.)
Kedves, jeleket adok neked, légy éber! Vassula hidd el, amit Tőlem hallasz!
Az arabra gondoltam.
Hiányzott belőle a szentség, még te is észrevetted.
(Később:)
Ó Vassula, nem érdemlek több tiszteletet?
(Féltem ettől. Nem volt alkalmam Istennel lenni és írni, így megkockáztattam, hogy a szállodaszobában írjak, fiam és férjem társaságában. A TV be volt kapcsolva. „Walkman” hallgatót tettem a fülemre, hogy ne halljak. Nem volt hova mennem!)
Jogosan vonom meg tőled a jó körülményeket.
Miért Uram?
Miért? Azért, hogy megtanítsalak Istened után vágyakozni. Várj, amíg egyedül leszünk!
Bocsáss meg…
Megbocsátok, dolgozz tehát így is, miközben zavarnak.
Hogyan Uram?
Engedd meg Nekem, hogy füledbe suttogjam minden vágyamat. Vassula, vágyakozz Utánam! Használd fel a kegyelmeket, amelyeket neked adtam. Ne feledd el, nemcsak Kezem használja kezedet; füledet is megnyitottam. Megmutattam, miképpen láss, és hogyan érezz meg Engem, használd tehát a többi kegyelmet is! Szeretlek.
Jézus?
Én vagyok az, Vassula.
Újra együtt vagyunk ily módon.
Igen, de nem sokáig. Ne tartogass Engem későbbre csupán azért, mert nem folytatod korábbi életstílusodat. Tarts szívedbe zárva gyermekem!
Uram, nagyobb megpróbáltatásaim lesznek?
Ó igen. Sok, komolyabb megpróbáltatással kerülsz szembe.
(Sóhajtottam.)
Bízzál Bennem! Közeledben leszek. Hiszen áldozatom vagy! Miért akartam, hogy a gonoszok közt légy? Felkínállak nekik, hogy a bűnösök közt élj.
Hiszen én is bűnös vagyok! Mi a különbség? Hozzájuk hasonló vagyok.
Az vagy? Akkor miért akarsz hazajönni Hozzám?
Mert szeretlek.
Magamhoz hasonlóvá alakítottalak, hogy képes légy másokat Hozzám vezetni. Még jobban elszakítalak földi gondjaidtól. Várj, és látni fogsz, Vassula, igen.
(Pontosan magam előtt láttam Őt.)
Szeress Engem! Jöjj, fogd meg a Kezem, ahogy tegnap tetted.
(Később:)
Vassula, írd le az AIDS szót!
AIDS?
Igen, cseréld fel az Igazságosság2 szóval! Irgalmasságom Kelyhe túlcsordult, és Igazságosságom Kelyhe megtelt. Ne hagyd túlcsordulni! Már korábban megmondtam neked, hogy megbánt Engem a világ. A Szeretet Istene vagyok, de az Igazságosság Isteneként is ismernek. Gyűlölöm a pogányságot.
(Később:)
Kedves, be fogsz hatolni Testembe, látni fogod töviseimet és szögeimet.
Uram, miképpen fogom mindezt látni?
Látóképességet adok neked, hogy láss! Erőt adok, hogy kihúzd szögeimet és töviseimet! Újból keresztre vagyok feszítve.
De Uram, miért engedted Magad megfeszíteni?
Vassula, Vassula, enyéim elfogtak, kedveseim semmibe vettek.3 Jöjj, tisztelj, szeress Engem!
Szeretlek! Ragaszkodom Hozzád. Mikor történik mindez?
Ó Vassula, ne rohanj Elébem! Minden bekövetkezik a maga idejében. Jöjj!
De Te tudod Uram, hogy kívülálló vagyok, egy semmi, és nem tudom, mi történik azon a helyen. Ki akarná megnézni papírjaimat (a Te írásodat)? Ha hozzáférhetnének, arcomba dobnák az egész írást, kinevetnének, és lehet, hogy konfettiként szórnák szét körülöttem. Végül is, ki vagyok én? Semmi más, csak egy „Hivatásos Bűnös”!
Ne feledd, ki az, aki téged vezet! Én Isten vagyok, emlékszel, mit mondtál barátodnak, igen, a hitetlennek? Az Én szavaim voltak azok: „Olyan vagy, mint az egér, amelyik az Óriás elől menekül. Porszem vagy.”
(Valóban, egyik „hitetlen” barátunk kapott Istentől üzenetet. Később azt mondta nekem: „Ez az üzenet fél perc alatt lerombolta húsz kemény év szemléletét. Miért kapok én, egy hivatásos bűnös ilyen üzenetet? De küzdeni fogok ellene, elmenekülök.” Nevettem! Aztán elmondtam neki Isten szavait.)
Vassula, bízzál Bennem!
Uram, én bízom. De az a problémám, hogy vajon Te miért bízol bennem? Nem kellene bennem bíznod, Uram, csupa jóakarat vagyok, igen, de, ahogy mondtad, nagyon gyenge. Ne bízz bennem! Nagyon bűnös vagyok.
Vassula, kimondhatatlanul gyenge vagy. Tudtam ezt Öröktől fogva. De légy semmi, azt akarom, hogy semmi légy. Hogyan tudnám kinyilvánítani Magam egyedül, ha ketten lennénk? Engedd, hogy szabad legyek mindig, és cselekedni fogok benned. Jöjj, támaszkodj Rám!
