2001. augusztus 14.
Jahvém ránk tekint Trónjáról,
egyenként, tanulmányozva minket.
Melyikünk kész arra, hogy Atyánknak
erényei koszorúját nyújtsa?
Népedből, Jahvém, ki jut szent hegyedre?
Őszinte szívvel kik szólnak igazat?
Ki szeplőtelen?
Segítséget kaptam és még mindig kapok,
mert segítségért Hozzád kiált a lelkem
nyomorúságosságában szüntelen.
Ha Szent Arcodat
csak egy pillanatra elfordítanád tőlem,
életem elapadna,
és a Halál árnyékába hullna.
Te vagy Világosságom, Ünnepem,
az Isten, aki életben tart engem.
Addig maradok életben,
amíg Te énbennem lélegzel.
Kimondhatatlan jóságodban
mily sok kegyelmet adtál nekem!
Megadtad, hogy bármely időben
hívhatlak és beszélgethetek Veled,
és ezt az adományt
nehezen értik meg mások.
Ó Uram, segíts elfogadnom
minden vádjukat!
Béke legyen veled, Én kis virágom!
Miért ne lenne szabad veled beszélnem? Vagy talán kérjek tanácsot az emberektől? (…)1 Ennél többről van szó… Érezd szabadnak magad, hogy akkor hívj, amikor akarsz! Én, Jahve adtam neked ezt az adományt. Szabadságomban áll, hogy annak adjam és oly mértékben, ahogy Én akarom! Légy gyönyörűségemre, leányom és őrizz lelkedben szüntelen!
2Én állítottam őt a te utadra.
Megáldom minden léptedet, amit az Én Nevemben teszel. Megáldom minden kimondott szavadat, mely Rólam szól. Legyen több bizalmad, Én adtam Szavaimat szájadba, légy ezért vidám! Továbbra is tégy jót! A jóság Tőlem való.
Jöjj, ily módon folytatjuk Művemet.3 Engedd, hogy kicsit több időre vegyelek igénybe! Minden szó Tőlem származik. Lakóhelyemül választottalak, ezért ne szomorkodjon szíved azok miatt, akik vádolnak téged. Én, a te Teremtőd, veled vagyok. Légy ezért boldog! Ezt soha ne feledd! Túl kicsi vagy ahhoz, hogy megértsd ezt… Ne kételkedj, jöjj!
