1993. június 7.
Ó itt vagy tanítvány, már vártam rád! Béke, kiválasztott leányom!
Jézus, fogom a Kezedet,
és megvigasztal, amit fülembe súgsz:
„Ne félj!”, majd így folytatod:
„Segíteni fogok neked!”
és megkapom a segítséget.
Arra késztetted lelkemet,
hogy énekeljen Neked.
Ujjadat arra használtad,
hogy szívembe írd az Ősök bölcsességét.
Gyönyörűségedet leled abban,
hogy példabeszédeid rejtett értelmét
felfedd előttem, és Szíved örül,
ha felfedi előttem Gazdagságát.
De ahhoz, hogy továbbadjam mindazt,
amit adtál nekem,
a Te Erődre, a Te Türelmedre,
a Te Bölcsességedre, a Te Alázatodra,
a Te Szeretetedre van szükségem,
hogy csalódást ne okozzak Neked
nehéz küldetésem közben!
Egyetlen feladat sem lesz túl nehéz számodra, és senki sem lesz képes legyőzni téged, egyetlen földi uralkodó sem fog soha megrendíteni. Tested még halálod után is prófétálni fog. Semmi sem lesz hiába, amit teszel. Mondom neked, még ha az Ellenség rád is szabadul, feltartóztatom támadását. Add át ezért Üzenetemet, és tisztítsd meg e nemzedék szívét!
