1996. november 17.
(Amerikai Egyesült Államok, Saint Louis)
Uram, Te Magad vagy a Bölcsesség,
Te vagy az Élet és a Világosság bennünk,
dicséretet mondok
Háromszorosan Szent Nevednek.
Igézze meg a Jóság lelkemet,
hogy Téged tükrözve élhessek.
Te mindenütt jelen vagy!
Szívem Öröme és Békéje,
a Te Jelenléted megnyugtat,
Tisztaságod lángot gyújt bennem,
és megmutatja,
hogy a Jóság ivadéka vagyok.
Dicsőség legyen
háromszorosan
Szent Urunknak!
Alleluja!
Szeretett gyermekem! Szentséges Szívem remeg a meghatottságtól. Mennyire vágytam erre, hogy ivadékom egy napon e szavakkal forduljon Hozzám! Szavaid az örökkévalóságtól kezdve Szentséges Szívembe voltak írva és Én türelmesen vártam. Ó, mindig türelmesen vártam, hogy végre kimondd e szavakat! Örvendj most Jelenlétemnek, igyál Belőlem és egyél Belőlem!
Nem hiába munkálkodtam benned, hogy felneveljelek. Örvendj e Kimeríthetetlen gazdagságnak, amelyet a ti időtökre tettem félre és mutasd meg a világnak, ennek a világnak, amely hideggé vált és nem tud szeretni. Mutasd meg Kimeríthetetlen Kincsemet minden nemzetnek, és mondd meg nekik, hogy Szentséges Szívemnél nagyobb ajándékot nem kaphatnak.
És te, maradékom, áldd meg Nevemben gyermekeimet, azokat, akik elkísértek téged, mert Nekem adták idejüket.1 Igen! Szívem a könnyekig elérzékenyült. Szeretlek benneteket, teljes Szívemből szeretlek… IC.
