1994. október 6.
Teszek én valami jót? Hűséges vagyok Hozzád, Uram?
(Megsimogattam és megcsókoltam haját a Szent Lepel képén, és azon tűnődtem, hogy nem bántja-e meg mindez Őt.)
Nem bántalak meg ezzel?
Nem bántasz meg. Örülök ennek.1 Vassula, ó Vassula, mennyi időbe telik, mire megértesz Engem?2 Szeretetem végtelen! … Gyermekem, mindaz Dicsőségemre van, amit Érdekemben teszel. Tégy meg mindent, amit meg tudsz tenni, a többit Én teszem meg. Soha ne félj! Én tudom, hogy te mennyit tudsz adni, ezért ami hiányzik, azt Én adom meg és betöltöm a hiányt. Én és te, mi ketten, emlékszel? Légy hát békében!
Veled van a Szeretet. IC.
