Ne félj, mert a közeledben vagyok. Hagyd, hogy ezek a dolgok megtörténjenek, mert ennek az áldozatnak árán lelkeket nyerek meg, akik a kárhozat útján vannak. Ó, Vassula… Egy napon majd megmutatom neked a lelkeknek azt a hatalmas sokaságát, akiket becsmérlőid által okozott sebeid és jóvátételed által megmentettem… Minden értelmet meghalad a lelkek iránti Szeretetem, és mondom neked, nagyon szomjazom a nyomorúságos lelkekre! Miképpen maradhatnék közömbös, Vassulám? Hogyan maradhatnék közömbös, amikor a nemzetek egész sora lesz hitehagyottá és lázadóvá? A mai lázadás még nagyobb, mint a múltban ismert Nagy Lázadás.¹ Vajon elhagyja-e pásztor a nyáját? Én vagyok a ti Pásztorotok, és szeretem kis nyájamat.

Én és te továbbra is együtt fogunk dolgozni. Munkád nem hiábavaló, és Szívem gyönyörűségét leli abban, valahányszor ajkad kiejti Nevemet. Szívem minden rostja szeret téged.

… Jöjj, támaszkodj Rám, csillapítsd szomjamat: hozz Nekem lelkeket! Továbbra is el foglak küldeni minden nemzethez, hogy hirdesd Szeretet-himnuszomat. Rajtad nyugvó árnyékom fogja bizonyítani Jelenlétem valóságát, mert jeleim el fognak kísérni téged, Én mirhám.

Jöjj most!