1992. szeptember 25.
Itt vagyok, hogy hátamon a teherrel
keressem utamat e végtelen romok között.
Hozzád jövök
vigasztalásért és megkönnyebbülésért.
És most erőm elhagy,
és soha nem szűnő bánat emészt.
Határtalan erőfeszítéssel haladok
e végtelen éjszaka rettegésében,
és elgyengít a hamis tanúk gúnyolódása,
akik naphosszat támadják
ártatlanságomat.
Úgy tetszett Neked,
hogy megadd olyan dolgok kulcsát,
amelyeket lelkem egyedül
sohasem értett volna meg,
mert ezek a csodák felettem
és ismereteim felett állnak.
Ezért üldözik ártatlanságomat.
Sötét sarkokban várják az alkalmat,
hogy ha lehet, életemre törjenek.
A Te népednek nevezik magukat
és azt gondolják,
hogy szájuk a menny, de hamis, megtévesztő
és félrevezető dolgokat nyújtanak.
Bátor akarok lenni
és bátor benyomást kelteni,
de állandóan belém marnak.
Az istentelenekben
több a szeretet és az alázat,
mint azokban, akik azt állítják,
hogy törvényedet követik,
de szüntelenül bíráskodnak
és habozás nélkül ítélkeznek felettem.
Ezzel nyomorúságot hoznak rám
és tönkretesznek engem.
Ha istentelenek lennének,
akik felettem ítélkeznek,
valahogyan elviselném,
de ők, akik a Te népednek,
az Isten népének nevezik magukat,
akikkel a Te házadban
a keresztség kötelékei
kötnek össze bennünket….
Panaszkodom, de nem adhatom-e át Neked,
Uram időnként terhemet?
Igen, tudom, úgy hallatszik és látszik,
mintha magam lennék
a „Siralmak könyve”,
de ártatlanságban élem életem,
ezért legalább egy kis időre könnyíts rajtam,
Uram!
Vassula, ne elégedetlenkedj és ne jajgass oly keservesen, míg Keresztemre szögeznek téged! Végy példát az Én tiszteletreméltó magatartásomról! Mielőtt még egy is észrevenné közületek, már ki is válogattam a konkolyt a búza közül. Sokszor mentettelek meg ellenséged kelepcéjéből, aki azt remélte, hogy elpusztíthat téged. Leányom, miért félsz hát az Éjszaka rémeitől? Csupán küzdelmet folytatok bensődben. Hagyj ezért Magamra, amikor lelked belső kamrája,
az Én Lakóhelyem
felé tartok. Előre megmondtam, hogy lelked fel fog jajdulni, mintha tűz égetné, valahányszor megrázom vetélytársaimat, akik elfoglalják helyemet. Mester vagyok és Mestered akarok maradni. Céltáblául tettelek nyilaim elé. Vassula, nincs kegyelem szenvedés nélkül! Ó mit meg nem tennék azok kedvéért, akik a legközelebb állnak Hozzám, az Én legdrágább barátaim kedvéért!1273
Engedd meg akkor, hogy idézzem Avilai Szent Teréz szavait és azt mondjam: „Nem csoda, hogy oly kevés a barátod!”
Minden ember gyenge… de válaszolok gondolatodra: ha lelked tudná, hogy mit ajánlok neked és mit teszek veled, te kérnéd, hogy adjak még több megpróbáltatást, szenvedést és keresztet! Megfegyelmezem azokat, akiket szeretek, ezért ne akadályozd azt, amit jónak látok. Te az Én drágakövem vagy, és mint drágakövet olyanná metszelek, véslek és formázlak, amilyennek elképzeltelek. Ezért mondom neked, hogy amíg lélegezni tudsz, folytatnod kell a művet, amelyet Én Magam adtam neked. Azoknak pedig, akik Enyéimnek tartják magukat, de támadóan viselkednek, amikor lelki kérdésekre kerül sor, azt mondom: „Ha vakok lennétek, nem lenne vétketek, mivel azonban azt mondjátok, hogy ’látunk és tudunk’, vétkesek maradtok!” Hányszor kell még szemükre vetnem hitetlenségüket és makacsságukat?
Jöjj, légy Békében! Veled vagyok további utazásaidon.
