1992. július 28.
(Görögországban, úton Rodosz felé)
Uram erősítsd meg városodat1247
az ostromok ellen,
erősítsd meg szentélyedet,
mert olyan néppel állok szemben,
amely azt mondja a látnokoknak,
hogy „Ne láss látomást”!
és a prófétáknak:
„Ne jövendölj nekünk az igazságról!”
és szeretett lelkeidnek:
„Átkozottak vagytok”!
Vajon nem olvasták, hogy
„Minden meghasonlott ország elpusztul,
és nem állhat fönn egyetlen
meghasonlott város vagy ház sem”1248?
És ha a Sátántól való,
hogy ezrek térnek meg
az „Igaz élet Istenben” című Üzenetedtől,
az Ajkadról való felkent Üzenettől,
az Üzenettől, amelyet Lelked adott,
akkor ki által tértek meg szent papjaik?
Újból és újból elmondom nektek, hogy az emberek minden bűne és káromkodása bocsánatot nyer, csak aki Szentlelkem ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot. Aki Szentlelkem ellen beszél, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon sem a másvilágon.1249 És a te szíved ne aggódjék! Veled vagyok. Jöjj Vassulám! Én és te, te és Én, együtt. Érted?
Fogadd Békémet! Mi ketten? Jöjj!
