1992. február 13.
Igazságos dolog-e az újonnan megtért görög imacsoportot megsemmisíteni? Igazságos-e, hogy egyik pap elkergette és szétszórta őket, és ezért kénytelenek visszatérni abba a sivatagba, ahol egykor voltak?
Vassula, papjaitoknak imákra van szükségük!!
Uram, megengeded, hogy kiszárítson egy egész Szőlőskertet? Te folyókká tetted a pusztaságot és a kiszáradt földet vízforrássá!
Vassula, papjaitoknak imákra van szükségük!
Te eltöltötted
Gyümölcsöddel az éhezőt,
Uram, Te jóllakattad az éhezőt,
felemelted az elfáradtat,
a szegényt és a nyomorultat.
Örömet vittél a szenvedőnek,
és szereteteddel meggyógyítottad a beteget.
Vizet adtál azoknak,
akik majdnem szomjan haltak.
Ne hagyd el őket!
Nem hagyom el őket. Vassulám, papjaitoknak imákra van szükségük… Bízzál Bennem! Az eklézsia új életre kel! Az Én gyógyító balzsamom
A SZERETET.
De sokunkban nincs szeretet!
Az egész emberiségre ki fogom árasztani Lelkemet, megolvasztom a hajlíthatatlanok szívét, és Tüzemben megtisztul gonoszságuk.
Uram, hadd merészeljek még valamit mondani! Ahogy tudod, ezt a kis imacsoportot most megfélemlítette az a pap. Én magam nem vagyok méltó, nélküled elveszett vagyok, és a Te világosságod nélkül szinte elalszik a bennem pislákoló világosság…
Szíved még többet készül Nekem mondani, fejezd be mondatodat, leányom!
… az egység nem épülhet fel a görög ortodox papok nélkül. Az egységnek az a formája, amelyet Te kívánsz, nem tetszik nekik.
Pedig Vassulám, Nekem egész listám van a nagylelkű emberekről. Példaképül fognak szolgálni e nemzedék számára. De legyen gondod erre a papra! Tiszteld papjaimat, ajánlj fel Nekem engesztelő áldozatokat, és bátorítani foglak kegyelmeimmel.
Bízd Rám magad, és engedd, hogy időként próbára tegyelek! Meg fogok gyógyítani minden hűtlenséget, amit Szemem észrevesz.
