1991. október 1.
(A kanadai zarándokokhoz Lensben. Száznegyven hívő és kilenc pap jött el, hogy egy hetet töltsenek velem.)
Mondd meg nekik, hogy megáldom őket ma éppúgy, mint tegnap és mindenkor. Nyissák ki fülüket és figyeljenek! Nyíljék meg minden szív, hogy befogadja Szavamat:
Mindössze szeretetet, hűséget és folytonos imát kérek tőlük. Hamarosan veletek leszek. Jöjjetek!
(Este:)
Uram, eljöttél, és életre keltetted lelkemet.
Azóta új élet csörgedez bennem,
mivel e Folyam a Te Szentélyedből fakad.
Nézz gyermekedre Uram! Újból él!
Megváltottál, újból lábra állítottál
és megmutattad
kimeríthetetlen Szeretetedet.
Illatod elbűvölt,
Szépséged mindörökre elkápráztatott
és magával ragadott.
Gyengédséged és Jóságod
forrást fakasztott bennem.
Áldott legyen Neved mindörökké!
Áldott lesz Benned minden nép.
Végül egy napon
minden nemzet egyesülni fog és így kiált:
„Áldott, aki az Úr Nevében jön!”
Mert ahogy az eső
rügyeket fakaszt a földből,
úgy fogja a Szentélyedből Fakadó Folyó1
megöntözni városaidat.2
