1991. szeptember 11.
Uram, felnézek az égre,
és a mennyei dolgokat keresem.
Szent Arcodat keresem,
hogy békét érezzek, és örülni tudjak.
Szent Arcodat keresem,
hogy szemlélődni tudjak.
És az Én Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és szeretetért. De igen kevesen örvendeznek jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt. Városaim1 sajnálkozás nélkül paráznaságra adták magukat! A gonosz lelkek erődei lettek! Mind romlott belülről, férgek rágják őket! Viperák és skorpiók menedéke lettek. Hogyan tudnám nem rálehelni ezekre a hitehagyottakra Tisztító Tüzemet?
(Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon szólt, amitől megrettentem:)
– A föld megremeg és megrendül, –
és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek2 kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a Menny, és a föld alapja meginog! Imádkozz, nehogy télen essen rátok az Atya keze!
Mennydörgéssel és Lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok Üzeneteinket,3 és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a Menny szól! Halkítsátok le hangotokat, és akkor meg fogjátok hallani a Miénket.
Kétszer is fontoljátok meg, mielőtt elítélitek a Szentlélek műveit! Senkit sem fogok megkímélni, aki kigúnyolja a Szentlelket és nyíltan káromolja Őt. Az Igazságosság az alvilágba küldi őket.
Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a Mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az Égre, és nem fogtok elveszni.
Bánjátok meg bűneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a Menny és megmutatom nektek
A Bírót4.
