1991. augusztus 18.
Ó Uram, olyan nyugtalan vagyok,
hogy majd belehalok.
Ez ma számomra a Getszemáni szenvedés.
Lelkem levert és nagy bajban van.
A Sátán minden bizonnyal
céltáblaként használ,
hogy darabokra törjön.
Könyörtelenül át- meg átszúr,
üldözőim céltáblája vagyok.
Miben remélhetek?
Az Én Szentséges Szívemben, galambom! Az Én Szentséges Szívem a te galambdúcod. Fordulj Felém, és Lelkem meg fog vigasztalni téged. Ajánld fel Nekem gondjaidat, és Szívembe teszem, jóra fogom felhasználni. Lelkeket fogok kiszabadítani általuk a tisztítótűzből… Felejtsd el hát e napok gondjait, és pihenj meg Bennem, a Te Istenedben! A Béke Óceánja vagyok. Add Nekem, leányom, minden bánatodat, és Békém meg fogja semmisíteni.
Fogadd Békémet, bárányom! – Én szeretlek téged. – Én kínálom fel a Békét. Pihenj meg Bennem! Most menj Békében!
