1986. október 5.
(Olyan könyvet olvastam éppen, amelyben istenélményükről számolnak be az emberek, de szinte mindegyiküknek azt tanácsolták a „szakemberek,” hogy felejtsék el élményüket, mert nem Isten szólt hozzájuk, és hogy csak rendkívül emelkedett lelkek szerezhetnek Istenről ilyen tapasztalatot, mivel ehhez különösen emelkedettnek kell lenni. Tudom, hogy senki vagyok, és távolról sem jó, ezért elhatároztam, hogy véget vetek ezeknek a találkozásoknak, amikor Istennel együtt írok; „feladom” az egészet. Szinte elhitették velem, hogy szentnek kell lenni ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez és el akarták hitetni, hogy Isten igen messze van! Abba akarom hagyni az egészet és kezemet most utoljára adom át annak az „erőnek,” amely vezetni kívánja, és amellyel az elmúlt hónapokban együtt írtam.)
Vassula! Ne hagyj el, kedves, szólíts meg, és tanulj Velem! Ne felejtsd el, melletted vagyok mindig, Én, az Isten, benned élek! Higgy nekem, Én vagyok a Mindenható, az Örök Isten!
Nem. Ez nem lehetséges! Ez nem lehet az Isten. Azok az emberek, akik ehhez értenek, majd bebizonyítják, hogy ez nem az Isten. Csak szent, tiszta lelkeknek ad Isten ilyen kegyelmet, azoknak, akik méltóak rá.
Nem vagyok elérhetetlen! Vassula, Én senkit sem utasítok vissza. Hibáztatom azokat, akik megakadályozzák, hogy gyermekeimet Magamhoz hívjam. Ártanak Egyházamnak azok, akik azt tanítják, hogy mindannak, aki Velem akar lenni, vagy szeretné, hogy elfogadjam, tisztának és erre méltónak kell lennie. Én, a Végtelen Erő, megsegítek minden embert, aki megtalált Engem, bár mások elvették bátorságát. Az Én Erőmet adom nekik. Miért, miért vannak olyan emberek, akik szakértőnek nevezik magukat, és eldöntik, hogy létezem-e vagy sem, akik minden kezdeményezésemet megakadályozzák, gyermekeimet vigasz és segítség nélkül, kiábrándultságban hagyják? Miért vannak olyan emberek, akik semmibe veszik kegyelmeimet és elveszik Tőlem gyermekeimet? Miért utasítják vissza áldásaimat, amelyeket adtam? Én vagyok a Végtelen Gazdagság.
Leányom, öröm töltött el, amikor végre megtaláltál. Óvatos voltam, nehogy elriasszalak, gyengéd voltam hozzád, úgy bántam veled, mint anya gyermekével. Magamhoz hívtalak, kedvesem, elteltem boldogsággal, amikor megszólítottalak és találkoztam veled, amikor Közelemben voltál, és mindent megosztottam veled. És most azon tűnődsz, hogy elhagysz, mert azt mondták neked, hogy az Isten elérhetetlen, hogy csak az arra méltó lelkek kerülhetnek közelembe, és te nem felelsz meg ezeknek a követelményeknek! Sosem utasítok vissza egyetlen lelket sem. Kegyelmeimet felajánlom még a méltatlanoknak is.
Szerezz örömet Nekem és találkozz Velem ily módon. Megáldalak leányom, vezetlek, belőlem táplálkozol! Vassula, olvasd el ma figyelmesen Szent Péter első levelét, azután majd megmagyarázom neked. Olvasd el az első fejezetet. Hittel élj! Péter azt tanítja, hogy higgyetek!
(Jézus sok mindent értésemre adott a hittel kapcsolatban; hogy általa hegyeket lehet elmozdítani, és vakon kell hinni.)
