1990. január 15.
Oly csodálatos, hogy Benned élhetek!
Virágom, mily örvendetes ez a pillanat Számomra! Szemlélődés közben Magamhoz emelem lelkedet, és Lelkem gyönyörűségét leli e pillanatokban. Érzed a különbséget? A tudatosság határáig emelem lelkedet. E percben1 biztosabban tudod, mint máskor, hogy Jelen vagyok. Bízd magadat Rám, és növekedj Lelkemben! Én legyek számodra az első!
Istenem, csodálatos dolog Veled lennem! Uram?
Én vagyok. Kicsim,2 elhagynálak-e valaha téged?
Úgy értem, HIHETETLEN dolog, hogy így lehetek Veled! Mózes Istenével, Ábrahám Istenével, Jézusom, Veled!
Virágom, bizonyára hallottál már ennél nagyobb Csodáimról is.
(Isten arra a csodára utal, hogy kapcsolatban állok Vele írás közben.)
A Szeretet közel van hozzád, a Szeretetet hallod, a Szeretet emészt el téged. Te csak szeress Engem, a többit Én teszem meg. Fogadd Békémet! Én, az Úr megáldalak. Veled vannak a szentek.
