1989. október 5.

Jézusom?

Én Vagyok. Béke, gyermekem! Együtt fogunk dolgozni. Vedd Szavamat¹, azután írd le!

(János 10, 14-16. versénél nyitom ki.)

Írd: „Én vagyok a Jó Pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek Engem, mint ahogy az Atya ismer Engem, és Én is ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az Akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak Szavamra: egy Nyáj lesz és egy Pásztor.” Ettől válik majd ragyogóvá a föld, elterjesztem a Tisztaságot és a Békét, és újból friss termést érlel majd a föld.

(Felálltam és megcsókoltam Jézus arcát jobb felől, a velem szemben lévő Szent Szív szobrán. Szívemmel láttam Jézust, amint közelemben ül, és miután megcsókoltam, felemelte Kezét, hogy Kezével megérintse azt a helyet, ahol megcsókoltam. Olyan volt, mint egy Boldog Gyermek. – Jézus kért arra, hogy írjam ezt le.)

Kedvesem, azért kértem, hogy írd le, hogy megmutassam neked, mennyire megérzek mindent. Jöjj gyermekem, legyünk együtt, legyünk elválaszthatatlanok!