1989. július 5.
Uram?
Én vagyok. Béke legyen veled!
Uram, időnként nehéz.
Vassulám, tudom, hogy nehéz a pusztaságban élni, de ne feledd, hogy nem fordítom el rólad Tekintetemet, támaszkodj Rám! Szavaim nem különböznek attól, amit a múltban mondtam, sohasem hagytam fel azzal, hogy minden nemzedéket megtérésre szólítsak. Nagy szeretettel és könyörülettel nyújtom felétek állandóan Kezemet. Hajlandó vagy-e folytatni Szeretetem Műveit?
Igen Uram, hajlandó vagyok, ha ez a Te kívánságod.
Ez a kívánságom. Minden lelket széppé akarok tenni a földön. Az a kívánságom, hogy mindenkivel megízleltessem Kenyeremet. Szeretlek titeket. Az a kívánságom, hogy észre térítsem az istenteleneket.
Vassulám, érezd Szentséges Szívemet, még sohasem szaggatták szét és kínozták meg annyira, mint ebben a sötét korszakban.
Ó Istenem…
Pedig még ennél is mennyivel nagyobb a fájdalmam, amikor azt látom, hogy milyen sok lélek tart az örök tűz felé… értsd meg, gyermekem, hogy a te szenvedésed semmi az Enyémhez képest. Engedd meg, hogy megpihenjek benned!
Légy Békében!
