1989. június 12.
Jézus?
Én vagyok.
Jézus, olyan nehéz…
(Mindarra a természetfeletti közeledésre utaltam, amit még mindig nem tudok felfogni…)
Virágom, úgy higgy, mint a gyermek.
Ó, de gyönyörű!
Angyalaim vannak körülöttem, angyalaimmal jöttem.
Ó, de gyönyörű, Uram!
Szerezz örömet Nekem, és mindig a Tudást keresd, engedd, hogy Parancsolataim örömmel töltsenek el téged, és áldott leszel. Szerezz örömet Lelkemnek, és időnként mondd Nekem, hogy „Abba”. Légy az Én tükörképem, légy szent, te, akit Saját Kezemmel szenteltem meg, a te szíved legyen az Én fejtámaszom! Én, az Úr veled Vagyok. Akarsz-e Jelenlétemre gondolni?
Gondolj Rám, hogy tudatában légy cselekedeteidnek, gondolataidnak és szavaidnak! Fogadd Békémet!
Én vagyok az, Jézus. Jöjj, Pio atyával vagyok.
Sono con te Vassula, ascolta nostro Buono Signore!566
(Pio atya gyakran bátorít engem.)
