1989. március 20.
(Franciaország, Lourdes)
Vassula, Én vagyok az, Jézus. Ne engedd a megtévesztőnek, hogy rászedjen téged! Mindaz, amit neked adtam, az Enyém.
Kísértéseivel kétkedésre indít engem…
Miért hallgatsz rá? Megedzettem hallásodat, felnyitottam szemedet, hogy láss Engem, miért kételkedsz? Sok szolgámnak adtam meg ugyanazt a kegyelmet, mint neked, miért kételkedsz? Vassula, báránykám, Én vagyok a te Jó Pásztorod, aki zöld mezőkre vezet téged, hogy megpihenj. Karjaimban oltalmazlak, Erényeimmel táplállak, Szívemben megpihentetlek, mindig rajtad van Tekintetem, miért kételkedsz Műveimben?
Mivel én magam nem vagyok jó.
Tudom, de engedd, hogy tökéletesítselek. Látod?544 Szeretet vagyok. Most együtt, Én és te, a te kezed az Enyémben. Nem engedem el kezed, nehogy megfeledkezz Jelenlétemről.
Jöjj, mi ketten?
Igen Uram.
Akkor szeretném hallani!
(Később Lourdes-ban elmentünk meglátogatni azt a barlangot, ahol a Szűzanya megjelent Szent Bernadette-nek. Meglátogattuk a kriptát, amely az első templomként épült fel a jelenések után. Itt lokúciót kaptam a Szűzanyától. Azt mondta:)
„Végül a Mi Szívünk fog győzni.”
