1988. október 23.
Gyermekem, felfogod, hogy mennyire kedvezek neked?
Vassula, vágyakozz Utánam, az megdicsőít Engem!1 Szomjúhozz Utánam, mint vízre a virág.
Most már közelebb vagy Hozzám,2 igen! Türelmetlenül számolom a napokat. Láss Engem elméddel, láss Engem szíveddel, láss Engem lelkeddel! Én adtam neked a karizmát, hogy felismerj, használd tehát, láss Engem és mosolyogj Rám, szeretettel mosolyogj Rám, engesztelj azokért a lelkekért, akik sohasem mosolyognak Rám, csupán saját érdekeik miatt jönnek Hozzám!
Mi ketten?
Igen Uram, mi ketten.
