Én vagyok. Bízzál Bennem!¹

Mindig veled vagyok. Nem minden lélek kapja meg azt a kegyelmet, amit te kaptál, Akaratom szerint. És mégis milyen gyakran kételkedsz! Higgy!

Ne törődj azokkal, akik hátráltatnak, szívük be van zárva és sötétségben élnek. Mire való vak embert követni, és egyre mélyebbre jutni a pusztaságban? Én vagyok az Egy és az Egyetlen, akit követned kell. Nyisd hát ki füled, hogy halljál, igyekezz megérteni, érezd Jelenlétemet! Miért nézel másfelé, amikor Engem látsz? Kövesd tekintetemet, gyermekem, igen!² Látod? Meg tudod tenni, ha igyekszel! Jegyesem, szerezz Nekem örömet! Gondolkozz mindazon, amit adtam neked, és tisztelj Engem!

Én adtam neked ezt a látomást. Enned kell Testemet, Én kínáltalak meg vele. Idd Véremet, azt akarom, hogy idd Véremet is!

Vassula, szeretnéd tudni, hogy miért kételkedsz időnként? Azért, mert te, az Én rózsám, pusztaságban élsz. A rózsa nem él meg a pusztaságban, hacsak nem kap rendkívüli figyelmet és gondoskodást, mert környezete befolyása alatt áll. Én vagyok Őrződ, aki soha le nem veszi Szemét rólad, nehogy a perzselő szél megégessen. Szüntelenül őrködöm feletted, tekintetem rajtad nyugszik. Elkergetem ellenségeidet, nehogy rád tapossanak. Vigyázok, hogy semmiben ne legyen hiányod. Ha szükséges, megnyeslek, és termékennyé teszem talajodat.

Lelkem jegyese, csupán emlékeztetni akartalak, nehogy elkeseredj, mert Én, az Úr vagyok a te Őrződ, és sohasem hagylak el ebben a pusztaságban. Ezért bízzál Bennem, és ne hagyd, hogy a pusztaság megijesszen! Fogadd Békémet! Segítek neked, hogy növeld Belém vetett hitedet!

Belőlem táplálkozz! Mi ketten?