1988. április 26.
(Tegnap, amikor nővéremnek arról beszéltem, hogy mit akar tőlem Isten, a beszélgetés hevében azt találtam mondani, hogy: „O babas mou ipé na…” ami azt jelenti, hogy „Abba1 azt mondta nekem”, hogy amikor észrevettem, hogy a görög nyelvben milyen közvetlenül szólítottam Istent apukának, gyorsan elhallgattam, mert láttam, hogy nővérem rám csodálkozik.
Szájamra tettem kezemet és megmagyaráztam, hogy Istent szólítottam önkéntelenül apukának.
Gyakran érzem Őt közvetlen közelemben, és sokszor mondom, hogy két családom van: az egyiket a földön kaptam, az én valóságos Szent Családom azonban ott fönn él.)
Kicsim, maradj Köpenyem alatt. A közelemben biztonságban vagy a Sátán támadásai ellen. Igen, megkétszerezi erőlködését, mindenféle csapdát állít. Üldöz téged, gyermekem, terveket sző ellened. Dühöngése tetőfokán van amiatt, ami be fog következni. Ezt azért mondom el neked gyermekem, hogy megduplázd imáidat.
Uram, óhajtod-e, hogy böjtöljek? Segít az, Uram?
Akarsz böjtölni?
Ha kívánod, akkor igen.
Igen kívánom. Jöjj, segítek neked a böjtölésben.
Vassula, kicsim, amikor „babas”-nak2 szólítottál, ezt a szót úgy fogadtam, mint egy drágakövet. Tudod-e, mennyire vonzódom az egyszerűséghez? Igen, mezítlábasnak neveztelek, mert szívedben az vagy.
Figyelj Rám: Világosságomban teremtettelek, Mennyei Csarnokomban fogadtalak. Szívesen láttalak, hogy megosszam veled Békémet, Keresztemet és Szeretetemet. Hamarosan olyan földre vezetlek, ahol kiterjeszted Országomat. Figyelmeztetni foglak, amikor eljön az ideje.
