1988. április 11.
Uram, bár Szemedben a legutolsó vagyok, mégse utasíts vissza!
Uram, légy elnéző irántam, és táplálj engem akár a megmaradt morzsákkal is, ha úgy tetszik Neked.
Szűzanyám, ne vess meg, légy irgalommal irántam, és kérd meg az Urat, hogy szórjon elém néhány megmaradt morzsát.
Kérlek, tarts életben!
Ámen.
Jöjj! Fogadd Kenyeremet, nem utasítalak vissza! Saját Kezemből foglak táplálni.
Széppé teszlek, Vassula. Szerezz Nekem örömet, és dicsérj Engem!
Dicsértessék az Úr!
Jöjj, írj! Írj! Káin nem fogja végrehajtani tervét, és ezúttal nem fog megszabadulni Ábeltől. Megakadályozom ebben, rajtaütök. Nem is sejti, hogy úgy lépek be szobájába, mint a tolvaj,399 hogy leleplezzem tervét, és megfosszam ruháitól. És Káin mindaddig ruhátlan marad, amíg bűnbánattal Elém nem járul. Imádkozz ezért az óráért! Ez lesz az Igazságosság órája, amely esedezést, könyörgést és félelmet vált ki.
Légy áldott, gyermekem, Én, a te Szent Atyád szeretlek. Én Vagyok a Szentháromság, helyesen ismerted fel! Írd le!
(Amikor Jézus azt mondta, hogy: „Én vagyok a te Szent Atyád”, akkor „háromszoros” Jézust láttam, mint azokon az egy személyről készült sejtelmes képeken, amely egy és mégis három, egyik a másikból lép elő, egymáshoz hasonlóak, és mindhárom ugyanaz.)
Én vagyok a Szentháromság, mindhárom az Egyben. Szeretlek. Jöjj gyermekem, Dicsőségemre mély misztériumokba foglak beavatni. Fogd meg a Kezem! Én teremtettelek.
Mi ketten?
Igen Uram!
