1988. április 8.

(Nagypéntek)

Jézus?

Én vagyok, miért kételkedtél?1

Ó mindössze szeretetet kérek tőled, szeress és megenyhül szomjúságom! Szeress, és begyógyulnak Sebeim! Szeress, és Lelkem ujjongani fog benned! Szeress, és le fogod győzni ellenségeimet! Az Én Lelkem van rajtad, gyermekem. Mi ketten? Mi ketten?

Igen Uram, igen Szűzanyám, mi együtt mindörökre.

1 Utánanéztem, hogy hol van megírva a Bibliában az, amit Jézus 1988 március 29-én mondott, hogy „az egész emberiségre kiárasztom Lelkemet”. Megtaláltam az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 2,17), de azt is tudtam, hogy más helyen is megtalálható a Bibliában, mert Jézus egyszer megmutatta nekem ezt a részt. Megkértem Jézust, mutassa meg újból, hogy hol található. Egy ideig keresgéltem, de nem találtam. Mintha tűt kerestem volna a szalmakazalban! Azt hittem, hogy Jézus talán nem hallott, ezért hangosabban szóltam: „Ó Jézus, lehet, hogy kiáltanom kellene. Nem hallottál meg!” Mielőtt azonban az utolsó szót kiejtettem volna, már meg is találtam a keresett oldalt, ott volt előttem. Ezért így szólt hozzám: „Miért kételkedtél?”