1988. február 4.
(Ma reggel olyan világosan látom Jézust! Időnként megrémülök, hogy mindez tévedés lehet. Lehet, hogy nem is látom Őt, csak úgy gondolom, hogy látom. Mégis, valahányszor kételkedem, Ő valahogyan mindig meggyőz engem, hogy mindez pontosan így van.)
Valóban Te vagy az Jézus?
Én vagyok, úgy láttál, ahogy tanítottalak. Megmutatom neked Szívemet. Írd le azt, amit látsz, és érezd Jelenlétemet!
(Úgy érzem, hogy ezekben a pillanatokban Isten Jelenlétébe emelkedem. Szeretném, ha sohasem múlna el ez a pillanat! Nincs szükségem semmi másra. Körülöttem minden olyan jelentéktelenné, lényegtelenné válik. Isten Jelenléte tölt be minden üres sarkot. Betölt engem, és Vele eltelve úgy érzem, hogy semmiben sincs hiányom. Olyan ruhákban látom Jézust, ahogy a hagyományos ábrázolásokról ismerjük. Szinte hallom ruhája suhogását, lépését. Most bal oldalamon áll, miközben kis asztalom előtt térdelek, amelyen velem szemben áll a Szent Lepelről készült képmása, és a Szűzanya képe a gyermek Jézussal. Jézus két láb távolságra van tőlem. Szent Arca maga a szépség. Azt kérte, hogy nézzek Rá. Megmutatta Szívét, egész mellkasa fényben úszott, világított, izzott a Szeretettől.)
Helyes minden, mindent helyesen ismertél fel. Ó Vassula, Vassulám mennyire szeretlek. Drága lélek, akkor jöhetsz Hozzám, amikor akarsz, Szívemet láttad.
(Kezdetben egy ideig elmondtam ezeket az imákat, de később elhagytam. A Szűzanya emlékeztetett arra, hogy folytassam. A figyelmeztetés óta rendszeresen végzem. Jézus megmagyarázta, hogy miként kell reggel hozzákészülnöm az íráshoz ezzel a három imával. Nem voltam biztos abban, hogy minden alkalommal el kell-e imádkoznom az írás előtt, ami naponta háromszor, négyszer is előfordulhat, és néha csak egy mondatot írok, vagy úgy gondolja-e, hogy naponta egyszer, bevezetésként imádkozzam.)
Vassula, gyűjtsd egybe gyermekeimet, és olvasd fel azt az Üzenetet, amelyet nemrég diktáltam neked.1 Azt akarom, hogy olvasd fel nekik, szeretem őket és velük Vagyok. Teremtésem, Enyém vagy, ivadékom vagy. Szeretteim, Én vagyok Szabadítótok, visszatértek-e Hozzám, hogy Karjaimba vessétek magatokat? Megbocsátom bűneiteket, jöjjetek és vegyétek Kenyeremet, ízleljétek meg Boromat! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek. Figyeljétek Szívem dobbanását, minden egyes dobbanása hívás valamely lélek számára.
Vassula, felolvasod-e nekik ezt az Üzenetet és a korábbiakat is?
Igen Uram, felolvasom.
(Később:)
(Miután elolvastam egy barátom levelét és azt az újságkivágást, amely arról szól, hogy miért bizalmatlanok az egyházak és az emberek a „kinyilatkoztatásokkal” szemben, megértettem, hogy igen nehéz a klérus tagjainak ezt a kinyilatkoztatást elfogadnia, mert nagyon sok a csalás és a megtévesztés. Ennek ellenére sem tudom elfelejteni, hogy mennyire kételkedtek még a fatimai csodában is. Ma Garabandallal szemben vannak kételyeik, és ha holnap el is fogadják, lehet, hogy már túl késő lesz. Túlságosan erős a kételkedés.)
Atyám, félek…2
Mondd el!
…félek a pápa visszautasításától. Miért hinne nekem? Miért hinne nekem bárki? Csak, ha velük történne meg, akkor…
Vassula, Kenyeremet adtam neked, kertem gyümölcsével tápláltalak, Saját Kezemből etettelek. Ó szeretett gyermekem, ki volt az, aki téged megtérített, ha nem Én? Ki keresett és talált meg holtan a halottak között, ki hajolt le, hogy felemeljen és életre keltsen, ha nem Én? Ki vitt Szánalommal Házamba, hogy meggyógyítson, és visszaadja egészségedet, ha nem Én? Ki tanított nap, mint nap Útjaimra, ha nem Én? És ma ki téríti meg gyermekeimet? Nem Én vagyok az?
Szabadítód vagyok, Vassula, te most egyik részem vagy, képtelen arra, hogy egyedül fennmaradj. Szükséged van Rám. Ahogy a fa ága sem tud magában gyümölcsöt hozni, hanem a Fához kell tartoznia, úgy vagy te is Énvelem. A te gyümölcsöd Tőlem származik, az Én gyümölcsöm sokakat táplál. Az Én Gyümölcsöm3 tesz tanúbizonyságot melletted. Azok, akik kételkednek, gyümölcseidről ítélhetnek meg téged. „A jó fa, jó gyümölcsöt terem.”
Ha kiéhezett gyermekeim megízlelik Gyümölcsömet, és bűnbánattól könnyes szemmel térnek vissza Hozzám, akkor boldognak fogom érezni Magam. Milyen boldog leszek akkor! Kiragadom őket az ördög karmaiból. Vassula, légy türelmes! Megmondtam, hogy Szavam olyan, mint a patak, folydogál, majd gyorsulni kezd, és folyóvá szélesedik, azután kiárad, és széles óceánná válik, a Szeretet Óceánjává. Szeretettel tölti el szíveteket és a Szeretet Szeretetként lesz köztetek.
Figyelmeztettelek Vassula, hogy sokan vissza fognak utasítani téged.4 Tanulj elfogadni! Engem is sokan visszautasítottak, és keménységük sírásra indított!
(Jézus úgy beszélt velem, mint a gyermekkel szokás. Mosolygott, és igyekezett megértetni velem, hogy Neki is milyen nehéz volt.)
Jöjj, meg fogod tanulni. Szeretlek, segítek neked. Sok embert fogok megtéríteni.
Mi ketten? Érezd Jelenlétemet, örömet szerzel Nekem, ha érzed.
Igen, Uram. Köszönöm, hogy segítesz nekem, Uram.
