1987. december 8.
(Amikor arra gondoltam, hogy mi vár még rám, pánikba estem. Rendkívüli gyengeség fogott el. Nagyon nyugtalan voltam.)
Istenem, nem szerethetnélek-e Téged én is úgy, ahogy más normális lény, a megszokott módon? Édes Istenem, nem vezethetnél engem is a megszokott módon? Ó Istenem, olyan nagy felelősséget érzek mindezek miatt, gyötrelem azt tudnom, hogy minden kegyelem ellenére, amit rám árasztasz, nyomorult, nagyon vétkes, és rossz maradok. Uram, miért, miért tartasz meg engem? Nem állhatok többé Eléd, nem vagyok méltó Hozzád, hadd vonuljak el kuckómba, ne tarts ennyire közel Magadhoz.
Miért? Miért?
Istenem, a megszokott módon szeretnélek követni és szeretni, úgy mint a többiek.
Kedves, szeretlek!1
Ó Jézusom, én mindig csak bántalak, hadd menjek, megmaradok nyomorúságomban, de nem szűnök meg tisztelni és szeretni Téged.2
Várj!
Uram, mindez3 felülmúlja értelmemet, és felülmúl engem!
Nem, nem múlja felül értelmedet, már nem. Kedves!4 Sebeim közül öt, teljesen nyitva van. Vérem ömlik, szenvedek. Istened szenved. Nem akarod megdicsőíteni Testemet? Öt Sebem felszakadt, hogy lásd, milyen szomorúságot okoz Nekem teremtésem.
Gonoszságotok ellenére, tévedésetek ellenére, kételyeitek ellenére, bűneitek ellenére, tagadástok ellenére, hitetlenkedésetek ellenére és Testem iránti kétszínűségetek ellenére is szeretlek benneteket. Még mindig nem értitek? Miért zártátok be Előttem mindörökre szíveteket? Miért hagyott el Engem a többség? Miért tértek más ösvényre követőim? Miért hanyagolták el kertemet? Miért nem öntözték virágaimat? Miért?
Hol vannak bárányaim, Péter? Kérlek, segíts megkeresni és egyesíteni őket! Jöjj, segítek, hogy megtaláld őket. Élelmet hozok nekik, és táplálni fogom őket. Nem, Péter, nem találsz már semmit ebben a pusztaságban, itt semmi sem maradt. Az a kevés, amit meghagytak, kiszáradt és elpusztult, ameddig a szem ellát, nincs más, csak pusztaság. De, Én, az Úr előveszem Kenyeremet éléstáramból, és az Én terményemmel töltöm meg kamrátokat. Én fogom táplálni bárányaimat. Én öntözöm meg ezt a pusztaságot. Bízzál Bennem kedves, bízzál Bennem, és újból egyesítelek titeket. Vassulám, virágom, nem akarom látni, hogy rád tapossanak. Az a szándékom, hogy szolgálatodat Testem Dicsőségére vegyem igénybe. Én, az Isten szeretlek.
(Amikor Urunk azt mondta ebben az üzenetben, hogy „Testem iránti kétszínűségetek ellenére”, akkor azokról szólt, akik az EGYSÉGÉRT dolgoznak. Amikor az egyházi tekintélyviselők megoldást keresve találkoznak, rendszerint az történik, hogy mindegyik azt gondolja, majd a másik fog engedni „valamennyit”. Végül úgy fejezik be, hogy valójában semmi sem történt. Ezt tegnap éjjel mondta nekem az Úr.)
