1987 szeptember 23.
Jegyesem, ne figyelj azokra, akik mélyen alszanak, mert ők nem tudnak, nem éreznek, nem látnak, nem hallanak semmit. Mire lennének képesek, ha alszanak, és így semminek sincsenek tudatában?
(Jézus megértette velem a két világot: az egyiket, amely anyagi, fizikai; azután a másikat, a láthatatlant, a lelkit.)
Később, sokkal később, amikor küldetésem kezdődött, meghívtak, hogy találkozzak az egyik garabandali látnokkal. Olyan volt, mintha Isten a Szárnyain hordozott volna engem, azért, hogy Isten akarta szerint megáldjam őt, és áldást adjak a többiekre is a telefonon keresztül. Kezdtem felismerni, hogyan dolgozik Isten. Kér valami szinte lehetetlent, hogy megtegyünk, de segít, hogy megtedd a Szentlélek erejével.)
Jöjj, Én vagyok az, Jézus Krisztus, Isten Szeretett Fia. Ha akarnék, tudnék neked több bizonyítékot adni, de megvan rá az okom, hogy határát szabjam. Ha vakon vezetlek, az tetszésemre van, az megdicsőít Engem.
Ezen kívül azt akarom, hogy ez lecke legyen azok számára, akiket elvakít saját tudásuk. Azt akarom, hogy ártatlan és egyszerű légy! E különleges úton azért vezetlek téged, hogy az egyházi lelkek megértsék, hogy Én, az Úr, bőséggel adok. Mondd meg nekik, nem olyan nehéz Természetfeletti Műveimben hinni. Vagy nem vagyok-e Isten és Lélek?
Légy olyan, mint a gyermekek, és higgy. Gyermekeim közül ki kételkedne abban, hogy Én vagyok az, aki téged ily módon vezetlek, ha megmutatod nekik Műveimet? Légy ártatlan!
