1987. szeptember 4.
(Saját füzetembe Jézus olyan üzenetet adott, amely megijesztett. Felálltam és otthagytam az üzenetet. Később megint írni mentem, akkor Jézus megismételte ezt az üzenetet. Félni kezdtem. Gondolataim összezavarodtak, mint már előbb is. Azt kérdeztem magamtól és Istentől, hogy „miért én?” Miért kezdődött valójában ez az írás, miért érzem magam ennyire Istenhez kötve? Milyen voltam másfél éve, és milyen vagyok most? Az Igazságban élek, és mindenért felelősnek érzem magam, ami történik. Érzem, hogy Isten tetszésére kellene lennem. Aztán megint kételyek és kételyek, amelyek arra késztettek, hogy próbára tegyem Jézust. Kételkedve mentem Hozzá. Ő tudta ezt. Saját dolgaimat készültem leírni, magam akartam kezemet irányítani.)
Jézus?
Én vagyok. Nos? Újra megpróbálhatod.1
Írj… írj! Szeretet Szeretet Szeretet Szeretet.
(A pontok mutatják hogyan küszködtem az írással, de nem ment. Akkor Ő azt írta: „Írj!” És arra késztette kezemet, hogy négyszer leírja: „Szeretet.” Eközben azzal küszködtem, hogy kezemet leállítsam.)
Szeretet vagyok. Emlékeztetlek rá, hogy válladra tettem Keresztemet, a Béke és Szeretet Keresztjét. Fel! Fel! Emeld! Emeld fel! Leányom, tisztában vagy azzal, hogy miért neveltelek fel? Azért neveltelek fel, hogy egyesítsd Egyházamat. Oltár! Hiszen megmondtam, hogy a gyermekek ajkáról fogod meghallani az igazságot, és nem a tudósok ajkáról! Megmondtam, hogy a tudósok hallgatni fogják, és újra csak hallgatni, de nem fogják megérteni. Látják, és újra látják, de nem fogják fel, mert szívük megkeményedett, bezárták fülüket és behunyták szemüket.
Vassula, a halottak közül keltettelek fel, és Bölcsességgel tanítottalak. Ne félj, hanem haladj!
(Jézus látomást adott önmagamról. Szemben álltam Vele, bizonytalannak éreztem magamat. Megfogta két kezemet, és mialatt hátrafelé lépkedett, magával húzva késztetett járásra.)
Ó leányom, mennyire szeretlek téged! Virágom, minden, amit érzel, Tőlem származik, haladj!
(Úgy éreztem, mintha az első lépésekre tanítana, és ujjongtam!)
Vassula, a te félénkséged megigéz Engem. Leányom, írd le ezt a szót:
Garabandal
Vassula, amikor felráztalak álmodból, az nem kizárólag a te felébresztésedért történt, hanem azért is, kedves, hogy alkalmas légy arra, hogy szolgálatomba állíthassalak. Amikor megtisztítottalak, az nem csak tisztulásodra volt, hanem azért is, hogy megérezd Jelenlétemet, és Jelenlétemben légy. Nemcsak azért veszlek igénybe, hogy leírd Üzeneteimet és kívánságaimat, hanem, hogy leírjam áldásaimat garabandali kis gyermekeim számára.
Azért jövök, hogy Üzenetem számára dicsőséget szerezzek. Oltár, tartsd égve e lángot! Hatalmammal fogom helyreállítani Egyházamat. Szeress Engem, ne inogj, támaszkodj Rám és pihenj meg! Segítek neked haladni. Az óra közel, imádkozz Velem!
Atyám, végy karjaidba, engedd, hogy megpihenjek közeledben!
Szentelj meg engem Atyám, amikor befogadsz!
Bocsásd meg bűneimet, ahogyan én is megbocsátottam másoknak.
Dicsőség legyen Istennek, az Atyámnak.
Áldott légy! Ámen.
