1987. július 12.
Vassula, örülök, amikor felismersz.
(Időnként teljesen tudatában vagyok annak, hogy valóban Istennel vagyok, és hogy Ő ilyen módon beszél velem. Ilyenkor ujjong a szívem! Hullámokban érkezik. Többnyire tudatosul bennem, de nem igazán jól.)
Tudsz erről Uram?
Tudok róla. Nagyon jól tudom. Vassula emlékszel Juanra?
Egyesíteni fogjuk őt Magammal.
Istenem!
Én vagyok az.
Sokat gondolsz Juanra!
Kedves lélek ő számomra, szeretem őt, azt akarom, hogy közelemben legyen. Vezetni kívánom, és hűséges szolgámmá akarom tenni. Ó Vassula! Milyen nagy dolgokat tehet értem!
Uram, ez lehetetlen! Először is nem hisz Benned, továbbá más elfoglaltságai is vannak életében.
Gyermek, felfogod, hogy ki vezet téged?
Igen, Uram…
Én vagyok az Alfa és az Omega, mindeneknek Teremtője. Tudod-e, hogy Juan már évek óta keres Engem?
Valóban? Azt gondoltam, hogy nem hisz.
Mindig is hitt, csak félrevezették. Szeretem őt, és vezetni akarom, hogy megtaláljon Engem. Szeretet vagyok, és ő eljut a Szeretethez, betöltöm Szeretetemmel. Áldásom meggyógyítja őt.
Kedves, most pihenned kell.
Uram, még mindig akarod, hogy térdepelve írjak?
Igen, akarom, tiszteld Jelenlétemet.
Igen, Uram.
