Olyan koszorút adtam neked, amely sohasem hervad el, és Tűzzel kereszteltelek meg. Lelki táplálékot és lelki italt adtam neked. Hogyan lehetséges, hogy e pillanatban nem értesz meg Engem? Kemény választ adhatnék most neked, de figyelembe veszem szavaidat, amelyek a szíved mélyéről fakadtak,² ezért eltekintek megalázásodtól. Még most is körülvesz szerető szavaid illata. Édes mirha illatként fogadtam szavaidat, hajamon még ott vannak édes cseppjei. Fejem illatos lett szavaidtól, amelyekkel megkötöztél Engem…³ De mondom neked, hogy gyümölcseidet érlelem, amikor megfosztalak társaságomtól. Igen, Én vagyok a te Napfényed, de a fának szüksége van esőre is, hogy növekedjen, sokasodjon lombja és gyümölcse. Ha lelked olykor nem érzi sugaraimat, akkor is tudd, hogy újból felfrissítelek.

És most mondd, hogy van lelked e pillanatban?

Ne gyötörd ezért tovább lelkedet és ne tégy szemrehányást Nekem! Légy hálás mindazokért a kegyelmekért, melyeket lelkedbe öntöttem! Éppen felkészítelek arra, hogy fogadd Szentlelkem látogatását, aki majd Üzenetet ad neked,⁴ és Nemes Üzenetével örökké tartó emléket hagy e nemzedék és az eljövendők számára.

Gyengéd menyasszonyom! Légy Jézusé, ahogy Jézus a tiéd! Érted vagyok, és te Énértem.⁵ Egymásért vagyunk oly teljes egységben és összefonódásban, hogy ezért sokan Engem láttak benned és téged Énbennem.⁶ Hadd leljem benned gyönyörűségemet és hadd szemléljem Magamat tebenned! Határtalanul örülök azokban a pillanatokban, amikor Magamat látom. Valóban Magamba öltöztettelek, hogy birtokba vegyelek, és felkínáltam a Kegyelmet neked, hogy birtokolj Engem a Kegyelemben. Ha akarod, nevezd ezt Isten felfoghatatlanságának, aki felfoghatatlan módon szereti teremtését.⁷

Érted? Ezért csillapodjon le szíved, és értsd meg a nélkülözés pillanatait!

Galambom, nem szabadítottalak-e meg fájdalmaidtól? Hallj Engem, Vassiliki! Tudd, hogy amikor a nélkülözés állapotában voltál, Én a te szívedben pihentem…

Légy áldott és találj vigaszra Szívemben!