1998. január 22.
(India)
Virágom, ujjongjon ez a föld, álmélkodjon tetteim láttán ez az egész nemzet, amelyhez küldtelek és teljen el kegyességemmel! Az Én áldásom van e népen…
Angyalaim és szentjeim jelenlétében mondom most nekik: Én, Jézus Krisztus, az Isten Fia, a Megváltó vagyok a ti segítségetek és védelmetek. Forduljatok Hozzám és fontoljátok meg Parancsolataimat! Tanuljatok becsületességet, és haljatok meg önmagatoknak! Igen közel van eljövetelem. Ne mondjátok: „Nincs menedékem.” Én vagyok a ti menedéketek, és Szívem a pihenőhelyetek.
Mivel oly értékes vagy számomra, India, elküldtem neked is vetőmagomat,1 hogy elvessétek földetekbe. Gazdag és bőséges lesz a termés, ha szíveteket is beleadjátok a talaj megmunkálásába. És földetek alkalmas lesz a mag számára. Akkor minden ember megismeri Szeretetemet és válaszolni fog Hívásomra. Ne riadjatok meg, hanem forduljatok Hozzám imádsággal! Szívetekből fakadó, forró imádságot kérek a világ megtéréséért! Ily módon elégedett leszek veled.
Ma meghallottad Hangomat.2 Mondom neked, ne ingadozz és a szívedet ne keményítsd meg, mert kiárad most rád Kegyelmem.
Legyetek egy az Én Nevemben!
(Később, hajnali 3,45-kor Jézus hívott.)
Mondd meg nekik, hogy csupán szeretetre, kiengesztelődésre és megbocsátó lelkületre van szükségem! Igen, azt akarom, hogy bizonyítsák be Irántam való szeretetüket!
IC. Veled vagyok…
