1997. május 21.
Uram, a Szentírás mondja: „A szegények esznek és jóllaknak.”1 Ma éhező szánkat táplálod Szavaddal, miért ez a nagy felzúdulás Házad részéről?
Mert kezed leveszi az álarcot az Egyházamba beszivárgott ellenségekről.
De hiszen fejüket csóválják és gúnyolódnak Szavadon!
Ne aggódj a gonoszok miatt! Eljön az a nap, amikor kiűzik őket az Udvarból.2 De te, neked nem szabad kardot rántanod…
Előző nap látomást adtál, amelyben oly boldognak, örvendezőnek láttalak!
Kedvesemre néztem…
Ó, mit is mondhatnék?
A Nevemet…
Jézus Krisztus, Istennek szeretett Fia, Megváltó.
Légy meghitt barátságban Velem, ahogy azon a napon! Bízz Bennem, amikor azt mondom, nem számít, akármi történik, mindvégig veled maradok ily módon. Hadd örvendezzen benned mindig a Szívem …3 ártatlanságodban természetesen. Örülsz ennek a Velem töltött napnak?
Királyom…
Fenségébe és Dicsőségébe öltözötten,
fényes és ragyogó ruhájában
miképpen örülhet ennyire a Király
egy féreg társaságának?
Nyomorúságosságoddal meghódítottad Királyodat. És téged, téged pedig meghódított mindaz, ami Én Vagyok és ami te nem vagy.
Eljöttél valakihez, akinek nem volt hírneve,
jó dolgokkal tápláltad az éhezőt.
Dicsérni szeretnélek egész életemben!
Kedvesem tetszésemet fogja keresni, és Én a Szívemre szorítom őt. Nem olvastad? „Biztonságos helyre viszi a bűntelent.”4
5Nem, ne mondj most semmit, csupán szeress… Szeretetet a Szeretetért, szívet a Szívért!
A szeretet emelje Hozzám lelkedet!
