1995. március 6.
(A kereszt hirtelen súlyosan rám nehezedett.)
Uram, kezdetben ringattál,
és anyai gyengédséggel figyeltél
minden lélegzetemre.
Emlékezz, mily gondosan formáztál
mint lágy agyagot!
Meg sem éreztem gyengéd érintésedet,
amikor megnyestél,
és újra kezdhettem életemet.
Megajándékoztál Szentlelkeddel,
az Életadóval, és napjaim azóta
szélsebesen szállnak.
Gyönyörűségem telik szárnyalásukban.
Miért taposnak rám ma érzéketlenül,
akik nem látnak sűrű sötétségükben,
áthatolhatatlan fátyol alatt élnek
és tapogatniuk kell az utat,
amikor elindulnak.
Megígérted nekem,
hogy semmivé teszed nagyságukat,
és porrá bölcsességüket.
Téged úgy ismernek, hogy megmented
a lesütött szeműt és az ártatlant.
Téged úgy ismernek,
hogy számba veszed mindazt,
amit mondanak és tesznek,
és engem egyre a Kövek1 gyötörjenek?
Ennél durvábban is megverhetnek?
Nem hatott meg Téged támolygásom?
Ennél többször is célba vehetnek?
És most úgy tetszik Neked, hogy ott legyek,
ahol a világosság is olyan,
mint a legsötétebb éjszaka.
Figyelj bárányom! Értelmetlenség lenne azt mondani, hogy leveszem rólad Keresztem terhét,2 amikor oly nagylelkűen kérted, hogy Velem hordozhasd! Nem viselsz el Értem több megpróbáltatást, mint bárki más… Ne csüggedj, leányom, és ne merészelj így szólni: „Vajon nincs megértés Őbenne, aki a szíveket vizsgálja?” Az Én Bölcsességemet ember nem kutathatja ki.
Lásd, futásodnak még nincs vége vagy talán nem hallottad, hogy milyen elkeseredéssel kopogtatnak ajtódon3 a Hades4 rabjai? Nem iskoláztalak-e, hogy szíved megértse küldetésedet? Vassula! Nem hallottad nyögéseiket? Az éjszaka gyötrelmeiben segítségért kopogtak a lelkek ajtódon.5 Gyenge vagy, és ingadozol most… Ne okozz Nekem csalódást!
Eljöttem hozzád az éhség idején, hogy tápláljalak, és a halál idején is meg foglak menteni. Tégy hát boldoggá, és engedd, hogy Céljaim érdekében igénybe vegyelek! Szeress Engem, és növeld szeretetedet Irántam, hogy majdan férgek ne borítsák testedet! Imádkozz többet és ajánld fel szándékaimra! Sohasem fogom Arcomat elrejteni előled, soha!6
Szeretetem Gyümölcse, Töviskoronám Virága, Egyházam Bimbója! Ne ijedj meg Szögeimtől! Tanácsom Tanítványa! Nem tudod, hogy a megaláztatás és a rágalom megszentel téged? Elfeledted, hogy Egyházam egyik leányának tartalak? Mi többet kívánhatsz annál, hogy Véremhez tartozol? Én Magam választottalak arra, hogy sok nemzethez szóló szócsövem légy, és lépből csurgó mézként szájadba csöpögtetve tanítsam neked a Szentírást. Tanításom édes, de keserű is.7 Édes, mert dicsőséges diadalomat hirdetem népemnek, és keserű az Egyháznak e fájdalmas hitehagyása miatt, amely megelőzi győzelmemet…
Ó8 nemzedék! Rád borult a sötétség órája, és mivel beszálltál a halál csónakjába, a halálba visz téged. Csaknem tíz évvel ezelőtt kaptátok meg a vészjelet.9 Majdnem tíz évig visszhangzott fületekben, de ti elmenekültetek folytonosan mennydörgő Hangom elől… Az idegenek figyelmesebbek és érzékenyebbek voltak Hangomra, mint ti, ti, akik nap mint nap szólítjátok Nevemet és nap mint nap a magasba emeltek engem.10 Ha legalább ti figyelnétek, ha legalább ti észrevennétek megmentő segítségemet, ti, akik haldokoltok! De az árnyék fátyla függ szemetek előtt… Ó,11 ha legalább ti tudnátok, hogy mennyire élettelenek vagytok, és hogy maradékotok vált sírásótokká… Örök tűzre visz benneteket, hogy Szentlelkem ellen tanúskodtok, és hogy megpróbáljátok eltitkolni Dicsőségemet szolgáló Műveimet.
Mondom neked, leányom, az Én szomorúságom végtelen. Ezért engedd meg, leányom, hogy megosszam veled Keresztemet, és engedd meg, hogy mindvégig neveljelek! Fordítsd Felém tekintetedet, és ne veszíts el soha szemed elől! Megígérem, hogy veled együtt fogom befejezni küldetésedet. Mondj ellene az ügyek elintézésének, mert ez volt e veszélyes késedelem igazi oka! Ismertesd meg mindenkivel Üzenetemet, és mutasd meg nekik, hogy Én, az Isten vagyok az, aki megmenti őket!
