Leányom, Lelkem kedvese, nem tudtad? Nem tudtad, hogy Lelkem a te Semmiségeden pihen? Nem hallottad, hogy gyönyörűségemet lelem abban, ha Arcomat teljesen felfedem a gyermekek előtt? Nem olvastad: „Ki nem keresett, Rám talált, fölismert, ki Utánam nem járt.”¹

– Teremtőd a te Örömöd,

– Felkented a te Szerelmed,

– Szentlelkem a te Fáklyád.

Váljék javadra, gyermekem, mindaz az adomány, amelyet neked adtam, és állítsd helyre Házamat!

Amikor egyszer egy folyó mellett jártam, megpillantottam egy víz hozta fát,² amelyet a világi áramlat sodort magával. Fölé hajoltam és kiemeltem a folyóból. Hazavittem és elültettem Gyönyörűségem Kertjében. Egy száraz fadarabból, belőled, Fát alkottam. Így szóltam: „Növekedj! Növekedj és verj gyökeret Kertemben, az Én Birtokomon. Bimbóidból árassz illatot, mely megenyhíti Igazságosságomat.” Így szóltam: „Gyümölcsfürtöket teremsz minden hónapban és leveleid sokak gyógyítására szolgálnak.” Időnként Kedvem szerint megnyeslek. Gyönyörűségemre szolgál, ha látom, miként bimbóznak virágaid, és hogyan növekednek folytonosan gyümölcseid. Egyedül csak a Szentélyemből³ folyó Víz⁴ segítheti növekedésedet és adhat neked Életet.

Én, Jahve vigyázok rád, hogy növekedj. Kedvemre van, hogy olykor felszedjek víz hozta fákat.⁵ Életet tudok adni mindazoknak, akiket utamon felszedek.

Vassula, béke legyen veled!

– Ha majd a föld megrendül és szemünk láttára elenyészik, az azért lesz, mert áthágták Törvényemet, amely a Szereteten nyugszik. Megsértették minden Parancsolatomat. Szent Édesanyátok sokszoros közbenjárása és az Én Figyelmeztetéseim ellenére Fatima napjaitól kezdve mind a mai napig egyik Figyelmeztetésemet sem vették komolyan.

Az órák gyorsan telnek, és itt van már a nagy sereg, amilyet még sohasem látott és nem is fog látni a világ. Kevés ember marad meg. Hogyan kiáltsak, hogy áttörjem süketségeteket! Egy nemzet mint hatalmas víznek áradása özönlik ismét tűzzel és kénkővel a világra. Gazdag vagyok a megbocsátásban, de alig hallom a bűnbánat kiáltását.

Ó kishitű emberek! Csupán vitákból élő emberek!

Írd: Egy maradék kivételével mindenkitől azt hallom: „Miért kellene az üzenetekben hinnünk? Miért kellene böjtölnünk, amikor ezek nem Tőle valók? Miért tartsunk bűnbánatot, amikor mi becsületesek vagyunk? Miért is hinnénk ezeknek az őrültségeknek? Ne figyeljetek rájuk, mert csupán üzérkednek látomásaikkal és jövendöléseikkel!” Bizony mondom nektek, amikor az a Nap eljön, jobb lenne nektek, ha meg sem születtetek volna! Egyetlen ember is elég ahhoz, hogy felszítsa a tüzet és az meleget adjon.

Ma ismét van közöttetek egy ember, aki ugyanazon égbolt alatt él, aki kész felszítani a Tüzet, amely pillanatok alatt el tudja égetni és meg tudja olvasztani az elemeket! A föld a ruházathoz hasonlóan el fog használódni. Figyelmeztettelek benneteket, de ti ügyet sem vetettetek rá. Nagyon szenvedek, de hogyan másként űzzem ki a kufárokat Egyházam belsejéből? Hogyan távolítsam el a viperákat, melyek Szentélyem belsejében raknak fészket, ha nem Lánggal és Lobogó Tűzzel jövök? Kiűzöm a kufárokat, a kereskedőket, az egész sokaságot kiűzöm, és ez csak Tűz által lehetséges!

A bölcsek nem fognak továbbra is bölcsességükkel vagy tekintélyükkel kérkedni. A lélekben gazdagok gyászolni fognak, amint lelepleződnek és mezítelenül maradnak. Keresni fognak Engem, de ahol keresnek, ott nem fognak megtalálni. Újból és újból fogják szólítani Nevemet, de nem fogom meghallani őket. Le fogom győzni a sokaságot.

Gyermekem, légy Velem egy! Fogadd békémet! Nagyon szeretlek. Közel van az Igazságosság.

Támaszkodj Rám! Veled vagyok gyermekem! Ó kis gyermekem, az Én kedvemért hordozod válladon terhedet. Szeress Engem, gyermekem, és élni fogsz. A Szeretet kedvéért hirdesd szeretettel az Evangéliumot! Fogadj el mindent, ami Tőlem való!

Jöjj! Én és te, te és Én, a Szeretetben egyesülve. Nagyon szeretlek Vassulám, nagyon szeretlek, kicsim …

Az eklézsia újból életre kel!