1987. július 30.
(Még most is aggódom. Miért nem érzem Istent úgy, mint azelőtt?)
Jézus?
Én vagyok. Jöjj, nézz Rám! Nézz, igen!
(Isten szemébe néztem és elérzékenyültem.)
Tekintet nélkül arra, hogy mi vagy, nem emeltelek-e fel és nem helyeztelek-e Szívembe? Vassula, Vassulám, elhagynálak-e valaha?1 Fontold meg, Szeretet vagyok, és amíg el nem jövök, hogy megszabadítsalak, addig is elárasztalak Szeretetemmel. Ela thipla mou, imé o Christos.2
