1993. május 25.
Éli! Ó Éli, Istenem, szerető jóságodban jöjj,
és védj meg engem!
Te, aki kiemeltél a sírból,
ne rejtsd el előlem Szent Arcodat!
Állj mellém!
Miért érzem úgy,
hogy olyan messze vagy tőlem?
Sokak számára vagyok talány,
különös jelenség, pedig Te Magad kértél,
hogy legyek Visszhangod!
Miért sérti a Te Visszhangod fülüket,
amikor nyíltan hirdetem csodáidat?
Végtelen Hatalmad
félemlíti meg talán őket?
Végtelen Erőd miatt remegnek?
Az égből mennydörgő Hangod
bántja talán őket,
amelyet minden nemzet és minden város
hall az egész földkerekségen?
Talán hatékonyan kinyilatkoztatott
fenséges terved kelt félelmet bennük?
Talán azért ijedtek meg,
mert a világ négy sarkában hirdetem,
hogy a Menny hamarosan
kiárad eljöveteledkor,
és sietve bűnbánatot kellene tartaniuk?
Vagy Áldásaid és Irgalmad
özöne miatt kételkednek?
Mondd, talán az Atya Fájdalmas Kiáltásait
nem tudják felfogni?
Egységet, Békét és Kiengesztelődést kérő
kiáltásaidat visszhangozza
a menny és a föld, de ki figyel rá?
Ki érti meg?
Testük feloszlik a bőrük alatt,
mégsem figyel senki sem,
amikor „megmenekülést” ajánlasz…
Ó Éli, sokan várnak arra,
hogy tévedésbe essek
és bukásom felé közeledjek,
mivel sohasem értették meg,
hogyan tarthatod Kezedben
egy bűnösnek kezét.
Ó Éli, sohasem értették meg,
hogy Te és én miért sietünk gondterhelten
minden utcasarokra,
hogy felkeltsük a halottakat,
mire való ez az együttműködés?
És miért küldesz
minden város útkereszteződésére,
hogy hirdessem, közel van Országod!
Mivel vádolnak tehát?
Miért félnek és miért utasítanak vissza?
Ó Éli, úgy bánnak velem,
mint a föld salakjával!
Sértést sértésre,
rágalmat rágalomra halmoznak.
Nem mintha törődnék saját nevemmel
és jóhíremmel,
hanem mivel engem Szentlelked vezet,
már nem engem,
hanem Szentlelkedet káromolják.
Lerombolják Lelked Műveit, és lebontják
az oltáraidat1 újjáépítő téglákat.
Ó Éli, te Könyörületes,
miért vagy időnként oly távol tőlem?
Nézd! Nézd mennyire küszködöm
ebben a sivatagban!
Jöjj, és ments ki a körülöttem lévő
tüskés bokrok és tövisek közül,
melyek megfojtanak és szétszaggatnak!
NYISD meg előttem az utat!
Sírnom kell-e naphosszat süketségük miatt?
Hiszen ember vagyok!
Nincs jogom arra, hogy gyenge legyek?
Nincs jogom arra,
hogy időnként szomorú legyek?
Nincs joga szívemnek arra,
hogy elbátortalanodjék?
Ó Éli, meddig kell várnunk a Diadalra?
Mennyi ideig kell várnunk?
Meddig tart még e Sötétség?
Fiad Sebei hihetetlenül mélyek.
Fiad Könnyei és Szent Édesanyánk Könnyei
Vérré váltak.
Még meddig viseled el, Éli, ezt a látványt?
Meddig kell még várnunk
arra a Diadalra?
Árulók összeesküvése hatolt be
szentélyed szívébe. Viperák gyanánt
kúsznak végig a folyosókon.
Arra várnak, hogy csapást mérjenek
az Igazságra,
visszájára fordítsák és Hazugságra
változtassák az Örök Igazságot,
hogy szentélyed szívében felállítsák
a Vészt hozó Undokságot
és megszüntessék Fiad Örök Áldozatát.
Éli! Házadban nincs Béke…
Hamarosan sötétség fogja beborítani
Házadat és mint gyászoló özvegy,
kit megfosztottak férjétől,
Házad fekete fátylat fog magára ölteni.
Még akkor sem fogsz közbelépni, Éli?
Mint erős földrengést fogjátok meghallani Igazságosságom Hangját, és az árulókat utol fogja érni a büntetés gonoszságuk szerint, amilyen mértékben gyermekeim ellen vétkeztek, akiknek ártatlan vérét áldozatul kiontották. Bosszút fogok állni Házamért, de a világnak előbb még le kell aratnia, amit vetett. Amíg bűnbánatot nem tart a világ, nem bocsáthatom meg bűneit!
Azt küldöm a viperák fészkébe, akit nagyon szeretek. Téged küldelek Szavammal a gonoszság mélységeibe. Mint szócsövemet küldelek, hogy terjeszd Üzenetemet. Én, az Úr, lángoló Tüzet hagyok nyomaidban – bármerre jársz te, akit nagyon szeretek –, hogy feleméssze a kőszíveket és kiirtsa az istentagadást. Gondoskodom róla, hogy Karomba, Istenük Karjába essenek. Megrendítő dolog lesz Karomba esni, mert egy szempillantás alatt meghívott tanítványokká teszem és szétküldöm őket, hogy megvédjék Szavamat és képviseljék ügyemet. Leányom, ahogyan téged tanítottalak, úgy fogok másokat is tanítani. Most farkasok közé küldöm azt, akiben Lelkem gyönyörűségét leli és akit nagyon szeret, hogy felfedje Szent Arcomat!
Tarts bűnbánatot, nemzedék! Bűneid kiszárították lelkedet. Miért akarsz meghalni, nemzedék? Tarts bűnbánatot, és élni fogsz! Tarts bűnbánatot, mert már nincs sok idő hátra! A Romboló az elkövetkező napokban teljesen fel fogja fedni magát! Ó Vassula! Kit figyelmeztethetek arra, hogy legyen éber és vigyázzon? Kihez szólhatok, és ki fog Rám figyelni?
Mivel minden a véghez közeledik, és a vég közel van, menj és hirdesd Üzenetemet minden nyilvános téren! Menj és tedd ismertté mindenütt Irgalmas hívásaimat! … Igen erős azoknak kovásza, akik Házamat kifosztják, ezért vigyázz és tartsd nyitva szemedet! Értsd meg, miért küldöm el e napokban Fiamat és Szent Édesanyátokat, hogy végigjárják e világot. Ez az Én Áldásom, amely végigsöpör a világ felszínén. Emeljétek fel szemeteket, és akkor meglátjátok a megnyílt Eget és dicsőségben tündökölve a Szövetség Ládáját, közöttetek való Jelenlétem jelképét,2 Irgalmam és Szabadításom jelképét, Őt, aki könyörületes hozzátok.
