1991. április 13.
Uram, megosztottságunk valóságos botrány: az ortodoxok és a katolikusok közötti megosztottságra gondolok. Hogyan lehetséges, hogy mi keresztények továbbra is megosztottak maradunk, és ez nem csupán időleges megosztottság, hanem tartós, mély gyökerei vannak, és olyan ellentéteken alapszik, amelyek nevetségesek! Mindenki vetélkedik a másikkal. Minden ember vetélytársa valakinek, sokan haragot és gyűlöletet hordanak magukban. Miképpen lehet őszintén beszélni, amikor a régi viszály még megoldatlanul él szívünkben? Szembenézhetünk-e valóban Veled, és mondhatjuk-e, hogy kiengesztelődtünk testvéreinkkel, és jó lelkiismerettel járulhatunk-e elébed, hogy oltárodon felajánljuk Neked adományainkat? Nem, ezt mindaddig nem tehetjük meg, amíg úgy élünk Szent Neved alatt, hogy nem engesztelődtünk ki egymással. Addig nem állíthatjuk, hogy tiszta lelkiismerettel jövünk Hozzád.
Bár mindannyian tudjuk, hogy leghőbb vágyad, drága Jézusom, az EGYSÉG, mi mégis kitartóan ragaszkodunk a bennünket elválasztó korlátokhoz, és nem vagyunk elég becsületesek ahhoz, hogy kimondjuk: „nem akarunk meghajolni, mivel a miénk az igaz Hit és az Igazság.” Nem értettük még meg, hogy mennyivel Szebb lenne Menyasszonyod, ha egyesülnénk! Mennyivel Erősebb lenne az Egyház! Mennyivel többet haladhatna előre! Mennyivel több Gyümölcsöt hozna!
Most olyan, mintha egy helyben topogna. Mondhatjuk-e becsülettel, hogy fejlődik és lelkeket nyer az Egyház, amikor szemünk láttára hagyják el a lelkek egymás után Menyasszonyodat egy másodrendű filozófiáért, igen, ezoterikus szektákért, mint a New Age, a Jehova tanúi és egyebek. Pedig érzem, hogy ezek az emberek is Téged keresnek, ezért segíts nekik, hogy Rád találjanak!
Ó galambom, nem hiába tanítottalak… még nem értették meg: a szívükre van szükségem, hogy egyesíthessem őket. A szívükre van szükségem, hogy szívükben építsem újjá és tegyem Eggyé Egyházamat. A szívekben jön létre az egység.
Látod, azzal bíztalak meg, hogy olyan nép előtt tégy tanúságot, amely nem a tied, de a tieid közül sem értették meg még sokan, hogy miért idegenekhez küld téged a Bölcsesség. A te néped azt hiszi, hogy behódoltál az idegeneknek. Nem értették meg, hogy Én, az Úr egyesítettem a te szívedet az övékkel. Valóban kétszeres kereszt van rajtad, gyermekem, mivel egyes idegenek megzavarnak és szüntelenül arra buzdítanak, hogy tartozz hozzájuk.
Ha olyan maradsz, amilyen vagy, azáltal mindkettőjüket tanítom arra, hogy miképpen kellene egyesülni, és milyen az egység. Nem az az egység, ha Szent Nevemben különbséget tesztek egymás között. Az egység az, ha együtt járultok Szentáldozáshoz, és hiszitek valóságos Jelenlétemet az Oltáriszentségben. Az egység, gyermekem az, hogy átadjátok egymásnak kincseiteket.
Uram, segíts minket,
„hogy amikor magunk ítélkezünk,
jóságodat tekintsük példaképünknek,
és ha fölöttünk ítélkeznek,
reménykedjünk az irgalomban.”1
Ó gyermekem a te versenyfutásod még nem ért véget, de ne feledd, Én előtted állok, Szent Édesanyád pedig melletted, hogy bátorítsunk téged. Sarkadnál őrangyalod áll, hogy megvédjen. Figyelj Rám! A testvérek között tisztelet illeti a vezetőt, ezért tiszteljétek Péteremet! Ez csak egy kis emlékeztető a Magasságbeli részéről.
Most már tudom,
hogy sohasem leszek elhagyatott.
Magad felé irányítottad lelkemet.
Az ég felé nyújtottam kezemet
és Te felemeltél.
Lelkem örvendezik Tebenned.
Ó bárcsak megtennéd testvéreimmel is
ugyanazt, amit velem tettél!
Nem csupán testvéreidet fogom Szívembe fogadni, leányom, hanem azokat is, akik még nem ismernek Engem. Az Irgalomnak és a Kegyelemnek immár a pogányokhoz is el kell jutnia, minthogy ők is teremtésem része. Leányom, Engem úgy ismernek, hogy segítek a szegényen és a nyomorulton…
Jöjj most, és dédelgess újból gyengéd, szívből fakadó szavaiddal, ismételgesd Nekem e szavakat!
Uram Jézus, használj arra,
hogy felszárítsam Könnyeidet!
Uram Jézus, használj arra,
hogy letöröljem Könnyeidet!
Szentséges Szív, használj arra,
hogy vigasztaljam Szívedet!
Szentséges Szív, használj arra,
hogy eltávolítsam a töviseket,
amelyek Fejedet és Szívedet koszorúzzák!
Uram Jézus,
használj engem fejtámaszodnak!
Édes és jóságos Jézus,
használj fel bármilyen módon,
hogy örömet szerezzek Neked
és megvigasztaljalak.
Az a kívánságom, hogy mosolyra derítselek.
Fel foglak használni, ha akaratodat is felajánlod Nekem.
Felajánlom Neked, Jézusom,
akaratomat, szívemet, lelkemet,
testemet és mindenemet.
Akkor a Szeretet véghezviszi benned Akaratát. Szívedben az Én Békém fog uralkodni. Lelkedben az Én Arcmásom fog tükröződni. Az Én Lelkemmel egyetértve fog Engem imádni a te lelked. Tested mindazt vissza fogja utasítani, ami nem szent, mert át fogom változtatni és tökéletessé teszem, mint az Én Dicsőséges Testemet, hogy az Én oltárommá, Istened oltárává váljék. Megosztom veled szenvedésemet, de örömömet is. Továbbra is tanítani foglak, hogy ne csak a megfeszített Krisztusról, hanem a feltámadt és a győzelmes Krisztusról is tanúságot tehess.
Mindenkit emlékeztetni fogok arra, hogy a csodák, a jelenségek és a jelek is Tőlem valók. Jöjj hát!
(Később:)
A Szeretet szeret téged. Szeress Engem!
Megpróbáltatások nélkül nem fogsz növekedni. Irántad való szeretetem nyilvánvaló, emiatt gyűlöl téged egyre jobban a Sátán. Bár úgy érzed, hogy ellenségem állandóan fenyeget, Én közeledben vagyok, hogy megsegítselek. Értsd meg, hogy téged azért alkottalak, hogy fenyegetés legyél számára. Mindenki fenyegetést jelent számára, aki lelkeket szakít el tőle. Ez az egyik oka annak, hogy egyetlen alkalmat sem mulaszt el soha, hogy célba vegyen téged. Szándéka végrehajtására gyakran embereket is felhasznál. Semmiségekből is képes olyan vádat kovácsolni, hogy teljesen tönkretegye azt, akire le akar sújtani.
Pedig ez nem minden. Egyik legaljasabb cselekedete, hogy az „alvó” léleknek mindenféle ötletet sugall, ami a lelket fölizgatja, nyugtalanná teszi, és így minden békességet elvon tőle. Ezért kell ébren maradnotok, hogy ne lepjen meg titeket alvás közben.
