1989. augusztus 24.
Jézus?
Én vagyok. Kicsim, egyetlen kedves pillantásod, egyetlen kis mosolyod is örömmel tölti el Szívemet!
(Később:)
Vassula áldj és dicsérj Engem! Virágom, boldog vagy-e, hogy Velem lehetsz? Tudj róla, hogy Nevemet ismét dicsőíteni fogják!
Igen, Uram, boldog vagyok azzal, amit nekem adtál. Áldást hoznak nekünk a Te tetteid.
Akkor, gyermekem, hirdesd az egész földön Nevemet, hadd tudja meg mindenki, hogy az Én Nevem: SZERETET!
Uram, engedd meg, hogy felolvassam Neked Dávid zsoltárát (találomra kinyitottam): Jahvét, a Királyt Dicsérő Himnuszát.593
Ezt a zsoltárt választottam, hogy felolvasd Nekem. Olvasd Vassula, és tekints Rám! Hallgatom.
(Felolvastam az Úrnak a zsoltárt.)
Jöjj, imádkozz, böjtölj, olvasd Szavamat, fogadj be a Szentáldozásban, imádkozd a Rózsafüzért, imádj Engem! Mi ketten?
Mindörökre.
(Később, aznap éjjel:)
Uram, megpihennénk?
Igen, pihenjünk meg, de csak egy feltétellel, hogy Én a te szívedben pihenek, és te az Én Szentséges Szívemben.
(Ez mosolyra indított és örömmel töltött el.)
Igen Uram! Áldott légy Jézusom!
Megáldalak, virágom. Jöjj!
