1988. augusztus 6.

(Róma)

(Szent Édesanyánk.)

Vassula, soha ne veszítsd el bátorságodat! Melletted vagyok. Térj be Jézus Sebeibe, térj be Fájdalmas Szívembe, és érezd fájdalmamat! Érezd, mennyire sírok!

Sokakhoz elmegyek,458 megmutatom nekik Szívemet, jeleket adok Képmásaim könnyhullatásával. Megjelenek különböző helyeken, de gyermekeim szívét vastag kéreg takarja, a hitetlenség kérge. Nevetségessé teszik azokat, akik hisznek. Isten Szava semmit sem jelent számukra, Isten felszólításait semmibe veszik, kevés figyelmet szentelnek figyelmeztetéseinknek. Senki sem akar azokra a kinyilatkoztatásokra figyelni, amelyeket maga az Isten ad. A ti korszakotok hite semmivé vált, elsöpörte az összeférhetetlenség, a romlottság, a kegyetlenség és az aljasság. Mennyire fáj Szeplőtelen Szívem! Kezem már nem tudja tovább tartani Isten Karját, hogy le ne sújtson rátok.

Az eklézsiát új életre kell kelteni, és Tisztulásának ideje szinte betelt. A Szentlélek száll le rátok, reménységet, szeretetet és hitet ad nektek. Megújítja hiteteket és táplálja lelketeket. Ez lesz a Nagy Visszatérés, az Örökké Tartó Forrásfakadás, a virágok Kivirágzása. Az eklézsia tisztulása készít fel arra, hogy meglássátok az Új Eget és az Új Földet. Arra készít fel, hogy meglássátok Isteneteket! Értsétek meg irántatok való mély szeretetemet!

Mi ketten?

Igen, mi ketten.

Jöjj!


1 Jelenésekben.