1991. december 4.
(Az egyik találkozó előtt a Fülöp-szigeteken.)
Uram?
Én Vagyok. Ne félj! Nem hagytalak el. Szeretlek!
Szeretett leányom! Apostolságod abból áll, hogy kiterjeszd Dicsőséges Világosságomat minden nemzetre. Terjessz mindent, amit Tőlem kaptál! Ezt kell tenned, gyermekem, a többit Én magam teszem meg. Megvédelek, ha elvégzed a rád bízott munkát. Semmitől ne félj! Én, Jézus, nagyon szeretlek téged.
– Ne arra törekedj, hogy értsél, most azáltal növelem lelkedet a szentségben, hogy próbára teszlek. Állj szolgálatomra, gyermekem, végezd el a munkát, amit adtam neked! Mindig bátorítani foglak, hogy tégy lelkesen tanúságot Mellettem és Házam mellett, és mindig el fogom venni kedvedet attól, hogy jobbra vagy balra tekints. Megdöbbentő nyomorúságod miatt sohasem leszek szigorú hozzád.
– Mivel magát az Igazságosságot fogod szolgálni, Magamhoz kell kötöznöm téged, hogy biztosan állj Mellettem, mert egyedül meginognál.
– Lelkem, a te Szent Társad fog most téged lelkesen gyermekeimhez vezetni. A kegyelem által fogsz Értem beszélni. Veled vagyok és sohasem hagylak el. Jöjj!
