(Kora délután (…) atya és én letérdeltünk kis oltárom elé, hogy a rózsafüzért imádkozzuk, a fájdalmas titkokat. Amint elkezdtük a Getszemáni kert fájdalmas titkát, csak nagy nehézséggel tudtam kiejteni a szavakat. Úgy éreztem, képtelen vagyok egy szót is kimondani, mintha lelkem ismét elragadtatásba esett volna, és ezáltal kerültem Jézus Getszemáni szenvedéseibe. Ebben az állapotban maradtam az utolsó Üdvözlégyig. (…) atya, aki folytatta az imádkozást, belekezdett a második titokba, az ostorozásba. Akkor úgy éreztem, hogy erőszakkal a szőnyegre dobnak, és kinyújtanak, mialatt karjaimat kissé fejem fölé tartom. Átéltem az ostorozást. Testem hevesen összerándult, valahányszor ostorcsapás ért. Most történt először, hogy a Szűzanya készített fel minden titokra, és így jártam végig az egész Kínszenvedést a keresztre feszítésig. Átéltem Jézus halálfélelmét és szenvedését is. Nem volt fizikai fájdalmam, minden fájdalom benső volt.

Később, körülbelül egy óra múlva még egyszer átéltem az egész Kínszenvedést. Majd 18:30-kor újból átéltem a Kínszenvedést, erősebben, mint valaha.)