1988. június 9.
Vassula, Én, az Úr, nyomorúságod ellenére is szeretlek. Szegény vagy lélekben, de megmondtam, hogy „boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek országa”. Ó Vassula! Én és Szent Édesanyád pontosan így cselekszünk, Szívünk esendő lelkeket választott ki, akik lélekben szegények és teremtésemben a legutolsók, hogy Gondviselésem Műveit hirdessék. Ezzel zavarba hozza azokat, akik magukat bölcsnek tartják. Lelkem mindig olyanokat választ, akiket ti „semminek” és „jelentéktelennek” tartotok, hogy megszégyenítse a bölcseket.
Vassula, tarts ki!1 Mindig segítek neked. Jöjj, mi ketten?
Igen, Uram, mi ketten.
Mi ketten?
Igen, Szűzanyám, mi ketten!
