1987. január 8.
Béke legyen veled, Vassula. Én vagyok az, Jézus. Jöjj Hozzám, jöjj és élj Szívem közepében!
Engem óhajtasz, Jézus?
Ó igen! Sóvárogva vágyakozom utánad, magamhoz akarlak édesgetni.
Hiszen én nem vagyok méltó semmire!
Olyannak szeretlek, amilyen vagy. Légy menyasszonyom, Vassula!
Hogyan lehetnék az?
Szeretlek.
Nem tudom, miként lehetnék menyasszonyod, Jézus.
Megtanítalak rá, hogyan légy menyasszonyom, kedves.
Fogom-e ennek valami jelét is viselni, Uram?
Keresztemet fogod viselni, Keresztem Békéért és Szeretetért kiált.
Szeretnélek boldoggá tenni, Jézus.
Azzal teszel boldoggá, ha sohasem hagysz el. Azzal teszel boldoggá, ha szeretsz, azzal teszel boldoggá, ha felébreszted gyermekeimet.
Mindehhez a Te erődre van szükségem, különösen az utóbbihoz!
Nézz rám.
(Ránéztem. Dicsfényhez hasonlóan áradt belőle az erő.)
Én vagyok az Erő. Segítek neked. Áldott légy!
Boldog vagy velem? Ezt eddig még nem kérdeztem Tőled.
Boldog vagyok veled mindig, amikor érzem, hogy szeretsz.
Bárcsak láthatnálak testet öltve is!
Kérd és megkapod. Növeld Belém vetett hitedet!
(Elhatároztam, hogy megmutatom az írásokat egy itteni katolikus papnak. Elítélte, mondván, hogy az ördögtől van, és hogy hagyjam abba. Jézus azt kérdezte tőle általam, hogy akarja-e velem együtt viselni a Béke és Szeretet keresztjét. Elmondtam neki. Azt mondta, ez a gonosztól van. Ideadta a Szent Mihály imát, Szent Bernáttól a „Legkegyesebb Szűzanya” kezdetű imát, és a bizalom kilencedjét Jézus Szent Szívéhez. Azt mondta, hogy imádkozzam el ezeket a következő napokban, és majd meglátjuk, mi történik.1 Megtettem. Engedtem, hogy kezem szabadon írjon, és négy egymást követő napon át ezt írta: „Én, Jahve, vezetlek téged”.)
Uram, Jézus, megtettem a pap akaratát, abbahagytam az írást, ezt a négy szót kivéve, amelyek imádkozás után kerültek papírra. Megakadályoztalak az írásban, hogy engedelmeskedjek a papnak. Azt szeretném tudni, Uram, hogy miért, miért kérdezted ezt tőle, hiszen tudtad, hogy mi fog történni, és mennyi szenvedést okoz majd nekem!
Veled vagyok leányom, azért kérdeztem ezt tőle, mert azt kívánom, hogy tanuljon. Azt akarom, hogy kezdje megérteni Gazdagságomat! Én vagyok a Végtelen Gazdagság!
„Tudd meg, hogy Én, Jézus Krisztus, adok ilyen lelki vezetést gyermekeimnek, Én vagyok az, aki Vassulát vezeti. Ne utasítsd vissza ajándékba adott áldásaimat! Üzeneteim Békére és Szeretetre szólítanak fel! Azt akarom, hogy gyermekeim töltsék meg szentélyeimet! Azt akarom, hogy forduljanak Felém, azt akarom, hogy szentül éljenek. Eljövök, hogy világítsak e sötét föld fölött. Újból életre akarom kelteni gyermekeimet, és el akarom mondani nekik, hogy Szavam Élő! Emlékeztetni akarom őket Szavamra, amelyet félretettek! Emlékezetükbe akarom idézni, mennyire szeretem őket, lángra akarom gyújtani szívüket! Meg akarom mondani nekik, hogy úgy szeressék egymást, ahogy Én szeretem őket! Fiam, szeretlek. Értsd meg, hogy ha megkísérled Vassulát visszatartani, akaratlanul ártasz Egyházamnak. Én vagyok az Úr Jézus Krisztus, akit te szeretsz. Tudom, hogy jóhiszeműen cselekszel, de Saul is így gondolta, amíg meg nem mondtam neki, hogy amit helyesnek vélt, az az Én üldözésem volt. Azt hiszed, hogy az ördögtől van az a karizma, amelyet Én, Jézus, adtam leányomnak. Higgy Nekem, fiam, ne ijedj meg! Újra kijelentem neked: az Én Akaratom az, hogy Vassula Tőlem tanuljon. Most kezd virágozni, és később sok elveszett lelket táplálnak majd gyümölcsei. Egy napon majd megérted ezt, fiam.2 Én, Jézus Krisztus, szeretlek téged.”
(Miután a pap elolvasta, azzal vádolt, hogy ez az ördögtől van, és jóslás.)
Tudom. Mondd meg neki: „A jóslat a tudatlanoknak való, a sugalmazás az áldott gyermekeknek. A jóslat nem hoz gyümölcsöt, a sugalmazás jó gyümölcsöt terem, és sokakat táplál.”
Szedd össze bátorságodat leányom, a Bölcsesség felébreszti gyermekeimet! Én, az Isten, szeretlek.
