1987. augusztus 14.
Istenem?
Én vagyok. Fogadd mai szavaimat: „Aki keres Engem, meg is talál.”
Kedves, mindig forrón szeress és dicsőíts Engem! Add át szavaimat Orjännek: „Higgy… higgy… higgy… Jöjj kedves! Valóban hívtalak testvér! Mennyire szeretlek! Én, a te Megváltód, Én ajánlom fel neked Szeretetemet. Én Béke vagyok. Jöjj, jöjj Hozzám, és térj be mély Sebeimbe! Érezd meg Szívemet, érezz meg Engem… élj Sebeimben testvér!”
Virágom, kedves, maradj itt!1 Édesanyám van itt.
Ó Vassula, engedd, hogy elmondjam, mi fog történni. Meg fogod dicsőíteni Fiamat. Leányom, táplálkozz Belőle!
Ó Szűzanyám, Te mindig bíztattál! Kezdettől fogva Te voltál támaszom.
(Nagy szeretetet éreztem iránta, ő valóban anyai!)
Viseld érmemet állandóan, mert megáldottam rajtad. Fogadd békénket!
(Ekkor térdre borultam tiszteletére.)
